Szerző: Gergo Lippai

„We are on the fucking Moon.”

Szombati munkanap, minek van az ilyen a földön, semmi értelme sincs.
Tekintsük a következő képet. (Tekintsünk el ugyanakkor a minőségétől. Éjjeli fotó, ISO400, vaku nélkül, üvegen át, tessék engem békibe hagyni.) Figyeljük meg a kirakatrendezés überkurvaisten mivoltát, ahogy a kis műanyag hóember nyakánál fogva diszkréten fel van lógatva az egyébként szintén művészi lendülettel félig összecsukva fellógatott esernyő egyik küllőjére. Gondoljuk át, ahogy eme kompzíció művészileg segíti a bolt eredeti (?) funkciójának („Hűtőmágnes vásár”) hirdetését, mennyire találóan nem tettek ki egy hűtőmágnest a portfólióból inkább.
Nekem ez a kirakat az állandóságon átívelő megújulást, a konvencionálistól való elrugaszkodás képességét közvetíti.

Maximálisan standby üzemben vagyok, a kis sárga LED másodpercenként villan csak a ki- és bekapcsológombomon. Azért annyit sikerült, hogy etimológiailag megfejtettem, miért késett a pizza: ez, kéremszépen, májas pizza volt, legalábbis a fele (ún. Bugaci). Angolul a máj liver. Azt elég könnyű belátni, hogy ezt kiszállítani meglehetősen nehézkes, hisz a deliver (úgyismint kiszállítás) a liver ellentéte, a két fogalom üti egymást. (Mint, ahogy James nagyon találóan rávágta: denial of the Nile, bár ott azért van egy nyelvtani kiskapu legalább.) Az ok, hogy valahogy mégis ideért a dolog, az lehet, hogy csak a pizza fele volt májas, a többi csirkés (chicken). Delivering the half-liver tehát nem teljesen ellentmondásos. Igaz, elég chicken speed-del jött meg.
Sose rendeljetek teljesen májas pizzát. Az ezeket szállító futárok az idők végezetéig küzdenek az etimológiai útvesztőben. Save the pizza delivery guys!