Butterfly effect.

Furcsa. Leírni látva a nevemet. Nagy kezdőbetűvel. Ritka.

A kezeimmel háromszöget (három szövet, írnám először) formálok – segít összpontosítani (talán), plusz az egyidejű nyújtózás először ki-, majd visszazavarja a vért a fejembe (biztos), ezt az érzést szeretem. Leírom most: kettőspont, nagydé. Majd CTRL+F3 és ALT+2, a félkövér karakter ettől eltűnik – szeretem, ha a dolgok rendben vannak. (Félkövér, félkövér. Én vagyok félkövér, a reggeli sült kolbász után. A font az arcátlan.)

Az Xpad cetlijeimet színre fújom: #ff6600, ##3B73B9, a többi egyelőre marad post-it sárga. A betűtípus Comic Sans-ra állítását is fagyasztom.

USB-kábelt túrok, scriptet futtatok – aztán magenta fel, sárga le, vagy fordítva, a lényeg a végeredmény.

Lustmord, seggőlény effektus.

Maradék darabokban.

Ritkán látogatott rendszerüzenet folder, 22501 darab ritkán látogatott rendszerüzenettel. Nekem persze csak az az egy nem-rendszer-üzenet kell belőle, amit most scanneltem – a szerződés, mely megváltoztatja hétköznapjaimat, és belőlem Viszonteladót varázsol. Álljanak hátrébb, rémült emberek, semmi pánik: Viszonteladó vagyok. (Is it a bird? Is it a plane? No! It’s… the Reseller!)

A legszebb az egészben az, hogy ezt a 22501 darab ritkán látogatott rendszerüzenetet a szerencsétlen vízimajom most mind a vincsimre tolja rá éppen, lévén laptop, és lévén offline olvasásra állítva a mail kliens.

Az ablak pedig, csakúgy mint én, ittfelejtődött. (Én nem vagyok megnyitva.) Lassan, érzem, ideje lesz kilökni magam alól az alkalmatosságot.