on the road – speak no evil

Jó sokig gondolkodtam, hogy ezt a posztot magyarul vagy angolul írjam, aztán végül emellett döntöttem. (De még mindig gondolkodom.)

Relatíve későn ugrok fel a bikepacking bringára, de felugrottam. Régóta vágytam ilyenre, és idén végre összejött 4 olyan nap, amikor el tudtam menni

egyedül

bringázni.

Eredetileg összesen kb. 370 km-t akartam menni, ebből végül a kitérőim (meg az egóm) miatt 420 lett. Alább egy gyors napi összefoglaló következik, aztán néhány köztes jegyzet, tanulság, amik út közben jutottak eszembe magamnak legközelebbre (meg mindenkinek aki szereti), aztán fotók. Jó szórakozást!

Bikealone 2025, avagy kalandozások Hollandiában, avagy bikepacking Friesland-Wadden-Groningen, avagy ragmegposzt. részletei…

Idén újra vonatvakációztunk (és újra Interraillel), belejöttünk ebbe a fenntartható vakáció dologba. A célpont Anglia és Skócia volt.

Az útvonal

Amsterdam –> London, Eurostarral (sajnos Brüsszeli átszállással, az nem a kedvencem)
Innen rögtön Watford és Harry Potter Studios
Innen Plainham, és Straford-upon-Avon, Shakespeare’s Birthplace (or not) és kiválllló vacsi a Lambs étteremben (ha esetleg arra jársz…)
Ezután Stuffing és Stopping érintésével Staveley – Lake District, sok remek buszozással és kirándulással. Egy 1600-as években épült cottage-ban laktunk, ahol a házinéni kb. 70 éve tolta a vendéglátást, és nagyon élvezetesen sztorizott amikor csak találkoztunk (étkezések közben, tipikusan.
Utána Wasteonly és Layby, persze igazából az ikonikus Settle-Carlisle vasútvonal
Aztán Skócia egy hétig, itt autóztunk különféle várakba: a Camelot/mocsárvár/francia erőd Doune-ba, a Castle Urquhart-ba, és a Hegylakról elhíresült Eilean Donan-ba
Skócia után Scarborough (ami not so fair any more), és egy Helmsley-Rievaulx kirándulás
Utána York és a Shambles
…majd London, és vissza Amsterdam (szerencsére közvetlen Eurostarral, de vagy 2 óra késéssel az éjszaka kellős közepén).

Mielőtt a fotókra térnénk,

A legfőbb takeaway-ek

Hot take: Skócia tulajdonképpen Norvégia fűvel.
A Eurostarra maximum 7,5 cm-es pengehosszúságú kést szabad felvinni, ez dokumentálva van. Ami nincs, az az, hogy a késnek nem szabad önzáródónak lenni. Szóval: svájci bicska — OK; kis Gerber zsebkés — not OK. Ott is kellett hagynom az állomáson.
A Harry Potter Studios a legprofibb kiállítás, amit valaha láttam.
Angliában a távolsági buszjegy max. 2 font, szóval simán felülhetsz az egyik scenicebb buszjáratra ami bejár Ungot-Berket-Baranyát (pontosabban Windermere-t, Kendalt, Lancastert), és nézheted a tájat, falvakat, tavakat, erdőket az emeletről 74 megállón át. Mindegy hogy 1 megálló, vagy (esetünkben) 74, a jegy 2 font.
(Egyszer láttunk egy adag — szerintem — F-35-öt is, illetve egyszer konfirmáltan a teljes Red Arrows-t, kötelékben, low level flyover közben. Azonnal kitört belőlem a harcászati repülés nörd.)
Az angol tömegközelekedés állapota (legalábbis amerre mi jártunk, amiben azért volt város és vidék is) nagyon jó. Késések vannak, de a vonatok-buszok tiszták, töltő van mindehol, nem kell helyjegyet venni, és a legkisebb falunak is van hatékony tömegközlekedése.
A lovak szívritmusa egészen elképesztő: nyugalmi állapotban 28-46, terhelés alatt viszont 260-ra is fel tud menni! Az olyan, mintha nekem futás közben 500-600-as lenne a pulzusom. Nem csoda hogy a lovak jobban futnak mint én!
Ebből az utazásból hiányzott az az „ülünk az állomáson és olvasunk” slowdown-feeling, ami a skandináv vakáción annyira bejött. Aztán persze rájöttünk, hogy ennek az az oka, hogy Angliában átlag 10-20 percet vársz max. a csatlakozásra, míg mondjuk Svédországban voltak órás üresjáratok is.
Az utazásunk során kb. heti 60 km-t gyalogoltunk, egy részét túrahátizsákkal. Rocksztár gyerekeink vannak, egy zokszó nélkül tolták végig ők is.
Bejártuk ~~e hely minden zegét s zugát~~ a Lake District, a North York Moors, és (kis csalással, mert nagyon a szélén, de) a North Yorkshire Dales nemzeti parkokat. Skóciában kevésbé kirándultunk, mert ott autózás és futás ment inkább.
Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, talán 1-2 nap volt amikor esett, ezek közül az egyik London (ami nem is lenne London, ha nem áznánk szarrá egyszer); illetve a Bronte vidéken stílusosan akkora szél volt, hogy majdnem visszafordultunk. Üvöltő, ugyebár.
Angliában nagyon kevés a macska.