Kategória: blog

Amióta fent van a MovableType, azóta b*szom el konzekvensen az <img …> tag-et: nem “spacing” ugyanis a kép körüli űr, hanem “hspace” meg “vspace”. Hiába, rég volt az, amikor számított, hogy pontos legyek. A W3C-konformitásnak meg szia. Mostantól megígérem, jobban odafigyelek.
(Laza, hogy csak most vettem észre.)

Fáj a fejem, gyulladt a szemem, melegem van (asztali fúzió, tudjátok), és tevékeny napon vagyok túl (persze még közel se), miszerint rendeztem az egyetemmel függőben lévő adópapír- és diákigazolvány-ügyemet. Azt gondolhatnők, hogy a KTH bevezetésével ez egy egyszerű feladat, de sose becsüljük alul az Oktatási Intézmény szervezéssel kapcsolatos természetes készségeit. Reggel viszonylag kongó üresség fogadott a Hivatalban, ahol megtudtam, hogy délelőtt csak diákigazolvány-matricákkal foglalkoznak, adópapír ügyében jöjjek délután. (Megjegyzem, a matricát gyorsan megkaptam.)
A délután, na kérem az mindenen túltett. És itt előre el kell mondanom, hogy a BME-nek jelenleg (úgy tudom) 16.000 hallgatója van, vagyis tizenhatezer. Nos, erre a tizenhazetez hallgatóra sikerült 1, azaz egy adópapír-ügyintézőt kijelölni. Amire én odaértem, ez az egy ügyintéző már erősen tartott a nullához (megihletett az egyetemi légkör: szigorúan monoton csökkent szegény), mindenesetre nagyon korlátos volt. (És akkor itt vágjuk el diszkréten, de határozottan a Matematika B2 témakörébe vágó megjegyzéseket.)
Summa summárum, adópapír, diákmatrica elintézve, ha két körben is, már csak be kell vallani a nagyhatalmú Adóhivatalnak, hogy voltam olyan fasz és fizettem tandíjat, lesznek olyan kedvesek visszafizetni nekem némi zsét.
Ma vár még rám egy jóleső kontaktlencse-kivétel és egy videokártya-eladás. (Mindkettő további súlyos logisztikát követelt, köszönhetően a tehetségesen és konzekvensen követett “a cuccok felét otthon felejtem, hogy biztos minden használhatatlan legyen” elvemnek.)
És itt fénylik mellettem a legfrissebb kedvenc, az UHU-Linux 1.1.1 alias “Kamion”, amiben (megbízható forrásból tudom) tényleg minden úgy működik, ahogy kell. De akinek ez a “Kamion” elnevezés kipattant a c++ függvényekkel terhelt fejéből, az sürgősen vegyen ki egy kis szabit. Szlovákiába, síelni ne menjen, ott én leszek.

(A kép illusztráció.)
Úgy kitaláltam, hogy bármilyen szar is, leírom ide, hogy “Monet menet” (és “Útba esik Monet-menet…”, stb.), de a végén persze nem jutottunk be. Mi is csak azon halandók közé tartozunk, akik kevesek ahhoz, hogy bemenjenek abba a házba. (Mert túl sokan vannak, jegyzem meg.) Igaz, végülis csak leírtam azokat a hülyeségeket, félsiker.
Nemkiállítás után moziban nemvoltunk: a Mohácsi vész címűt nemláttuk. Ahol voltunk, az a Bródy nevű hely, ahol a sztrapacska nem veri a Polo Pubot (eddig senki se), de azért rendben van. A házisörük pedig finom.
Most még kicsi munka (mikor, ha nem éjjel), aztán alvás, készülődés a Bürokrácia démonaira, akikkel holnap reggel van mítingem. Coming along, ti behemótok, kérem az adópapírjaimat!