Asszem megvan az i810 baszás, Halle Lujza.
A hó meg szakad, és szép. Szeretem a havat, amikor szakad. (Mert szép.)
(Meg egyszer már leírtam egybként, hogy miért. GOTO archívum.)
Kategória: blog
Megvan az új Drágaszágom: ő
Megvan az új Drágaszágom: ő az. Ma vettem magamhoz, és nagyon un-rendszergazda módon belenéztem a kézikönyvbe, sőt, el is olvastam ezt-azt, németül, bazzeg, németül, érted? Most azt várom, hogy die Farbe der Ladekontroll-leuchte von orange auf grün wechseljen, szóval hogy az Akkus wird geladet sein, hogy mehessek neki tokot venni és közben próbálgathassam a Grundfunktionent. (Megjegyzem, a Farbe der Ladenkontroll-leuchte inkább rot mint orange, kíváncsi leszek a grünre.) Az olvasónaplónak: kéziköny legszebb szava számomra a Bildübertragungseinstellungen., jó kis szó, éééj?
Közben puszta unaloműzésből próbálok egy eredeti Intel 810 alaplaphoz doksit szerezni a neten, de nem annyira van. A legkorábbi alaplap, amivel Intel még foglalkozik, a 815-re épül, szóval nem sokkal maradtam le, bár épp eléggel.
Humanizmo. Ez volt ma (illetve
Humanizmo. Ez volt ma (illetve tegnap, természetesen, bele se megyek…) este. Sok lelkes és barátságos ember, sok náció. A saját kis foltozandó filozófiámban feltártak nekem (tudtukon kívül) egy jó kis ellentmondást, a 22 órás buszúton lesz min agyalnom, már ha majd kialudtam magam. Valamiért viszont, bár az elveikkel többé-kevésbé egyetértek, nem tudok azonosulni. Nem az én módszereim, és persze nagyképű vagyok, mert hát mik az én módszereim. Lófasz se. Azért persze tényleg jó kis közösség, marasztaltak, hogy maradjunk, hát maradtunk, és nem bántuk meg. (Ha pedig bővebbet megfejtek a „módszereimmel” kapcsolatban, feltétlenül szólok nekik, hátha érdekli őket.)
Viszont annyit kajáltam, hogy az már bűn: 1 tányér spagetti, 1 somlói, 1 korsó és 1 pohár sör, 1 gigatányér juhtúróval töltött rántott gomba vegyeskörettel, 1 őszilé. (Az őszilé egyébiránt nagyon hajazott a régi, ún. „baracklé”-re, amit a menzán kaptunk anno: sárgásan, már-már szörpszerűen (Jaffa!) átlátszó csillogás, az íze pedig a Gabi fogkrém cukros-higított, utánozhatatlan aromája. Mindezt Sió feliratú pohárban, amitől viszont a ’80-as évek balatoni nyarai, a szakadt-szocreál büfék jutnak eszembe, fülledt nyár, punnyadás több hónapig.) Cserébe séta haza Ubival (!) a Deáktól, fél órán belül a Moszkván, nagyon kellemes volt, és legalább most nem érzem már úgy magam, mint akinek még a mellüregében is kaja van.