Feleim, azt hiszem, kezdjük kiheverni ezt a szilvesztert. Most lassan Coca-Cola overdose-om lesz, de az még mindig jobb. És nemsokára kísérletet teszek egy sóska overdose-ra is, talán van benne valami. (Vegülis zöld.)
Az előző post pedig közkívánatra, és az archívumnak. A könyv, amit meg kell venni: Woody Allen – A szendvics feltalálása.
(A proxy, amit fel kell telepíteni Squid helyett: Tinyproxy. Kis hálózatokra sokkal jobb, mert pici és gyors, lemez cache-et nem használ.)
Kategória: blog
© Woody Allen
Tüntetések és felvonulások. A tüntetés lényegi eleme, hogy tüntető legyen. Innen a „tüntetés” kifejezés. Ha egy személy otthon, egymagában tüntet, technikai értelemben ez nem tüntetés, hanem merő „idétlenkedés” vagy „szamárság”.
A tüntetés ragyogó példája a Bostoni Teadélután, melynek során indiánnak álcázott dühös amerikaiak brit teát szórtak a kikötő vizébe. Később felháborodott amerikainak álcázott indiánok valódi briteket szórtak a kikötő vizébe. Ezt követően teának álcázott britek egymást szórták a kikötő vizébe. Végül pedig német zsoldosok a Trójai nők koszümjeibe bújva szökelltek a kikötő vizébe, minden különösebb ok nélkül.
Az élet egyik nagy kérdése:
Az élet egyik nagy kérdése: miért van az, hogy beteszek a munkahelyen egy pár kábelt a tasiba, és mire hazaérek (Deák térről a Moszkva térre, bagatell távolság), ez lesz belőle:
Egy rohadt nagy összegabalyodott kábelköteg, amit bárhol megfogva fel lehet emelni anélkül, hogy szétesne. Benne a kábelek még magukban is össze vannak gabalyodva, tehát ha végre kibogozol egyet, azt még szét kell csomózgatni. Ennek a kötegnek a tartalma épp:
– 2 USB-kábel
– 2 fülhallgató (katéter modell)
– 1 headset
– 1 telefontöltő
(És ott mellette egy CFlash, ahogy elnézem, de az nincs begabalyodva. Az lenne csak a fless.)