Srácok:
Ahogy elnézem, árban, kinézetben és fícsörben megegyezik az én ATC2K-mmal. (Ami azóta tönkrement, de simán lehet, hogy csak a Lippai-átok, úgyhogy ez ne tartson vissza abban, hogy veszel magadnak egyet aztán kölcsönadod nekem 10 napra március 1-től.)
„Nyélen raktam a Kékgolyót.”
A Farmos srácoknál (és lánynál) tett látogatás után 30 centi mennyiségben elfogyasztott sült kolbász volt talán az oka (sokmustár, koviubi, kenyér, kóla — ahogy kell), vagy a kora tavaszi napsütés, nem tudom, de ma egy rövid idilli pillanatba csöppentem bele a XII. ker. önk. ép. előtt: a hús-mentesáruban vidám dolgozók (hentes zsargon az utat elálló kollegina felszólítására: „pakold odébb a prágait”), az utcán vidám öregurak beszélgetnek, diákok ugrabugrálnak a villamosmegálló felé, süt a nap, minden.
Aztán ahogy jött, el is múlt: az egyik öregúrnak kinéző ember elforult és megláttam a fülébe nőtt bluetooth headsetet (tudod van az a fajta, aki állandóan hordja), illetve egyértelművé vált, hogy övé az az autó, ami keresztben felparkolt a járdára; a villamosmegálló fele haladó diákokra rádudált egy autó, mégis hogy képzelik, hogy a zebrán szeretnék megközelíteni a villamosmegállót. Jött a villamos, aztán elment — én pedig befejeztem a kólámat és továbbgurultam.
De akkor is, egy pillanatra idill volt.
A másfél évvel ezelőtti állapothoz képest ma így néz ki az asztalom:
For the record:
Ezen a másik képen jól látszik, ahogy nyool orra ~20,4″ méretben betölti a teret.
Mindez azért jöhetett létre, mert ma volt takarítva, a gép miatt pedig teljesen letisztogattam az asztalt.
Ha már háztartási fotózás: mosogató. Ne kérdezd miért, tetszett a mosogatónk így napfényben. Éljen a tavasz.
Teljes gallery itt.
