Metrókutya.

66000A tegnapi nap nem a sikerességéről fog bevonulni a történelembe: az elvileg max. félórásra tervezett fehérvári útból (lemegyünk, átvesszük a gépet, visszajövünk) 2 és fél órás szopás lett, aminek a végén üres kézzel jöttünk haza: lementünk, kifizettük, megnéztük, nem az volt, amit rendeltünk, visszaadtuk, visszakaptuk (remélem legalábbis), és végül eljöttünk. Mint egy csehovi dráma, bár ott a levezetésnek nem része a stornószámla.

A késés miatt aztán Jul lekéste a találkozót ahova mennie kellett volna, én pedig 2 emaillel short maradtam, pedig nem lett volna jelentéktelen elküldeni.

Annyi szerencse azért ért, hogy elkaptam az autót, amint épp 66000-et mutat a kilométeróra, úgyhogy jól ki is nulláztam a trip számlálót — we all know where this leads… (Pont 66000 km-nél leparkolni, ahhoz mekkora mázli kell?)

Hiba az áfatörvényben.

Már tavaly decemberben is értetlenül álltam a tény előtt (és nem csak én, a könyvelőnk is), hogy hogyan gondolják pontosan kihozni egy új áfatörvényt, amiben nem specifikálják, hogy (most éppen a fordított áfa elve) pontosan mire vonatkozik. (Az egész régi áfatörvényt kidobták egyébként, úgyhogy most van itt az ideje joghézagokat keresni és kihasználni, az új egész biztosan teli van vele.)

De hát nem újdonság ez itt, gumitörvény, aztán majd az adórevizor (meg a neki juttatott jatt) eldönti, hogy te most épp jófiú vagy-e, vagy rossz.

Megérdemelsseggszagtag.