Kategória: blog

A „90’s techno” mém.

Megvan? Tücizene-tücizene, és közte kisejlik egy-egy elfelejthetetlen motívum, ami a füledbe mászik, ott marad (lám: 10 év múlva is), ha meghallod, pontosan tudod, hogy ez az, még ha nem is tudod esetenként hogy pontosan kitől és micsoda, és még ha az ezernyi remix egyikét hallod más tempóval, más hangnemben. Kitörölhetetlen a történelemből, egy generáció nőtt fel vele.

Ilyen a már korábban említett Adagio for Strings (mondjuk a Tiesto-féle), ilyenek Faithless kiállásos megoldásai, mint az Insomnia vagy a We Come One, és ez a kategória az Energy 52-féle Cafe del Mar is. (És sokkal kevésbé és kicsit más stílusból, de kicsit a Terrorist.)

Faithless koncerthez volt szerencsém még abból az időből, amikor nem a monstre agit-prop vonalon mozogtak, and I tell you, kihagyhatatlan élmény. Bepörget, mint semmi, valami Szigeten történt ez, amikor Konczy egyébként csúnya állapotba került és utána fél éjszakán át hajkurásztuk. („Felébredtél? Mit látsz?” „Sült kolbász.”) De az a koncert akkor a hét legjobbja volt, hibátlan. (Nosztalgia.)

A 90-es évek. Tudsz még ilyen nagy klasszikusokat?

Esik.

Egy kicsit nem örültem hazafelé, hogy esik, mert csatakosra áztam, and moreover, a bringám is – szerettem volna ettől megkímélni, amíg lehet. (Eddig lehetett.)
Most már (itthon) kicsit örülök az esőnek, mert szépen leveri a polleneket – olá, allergiamentes napok!
Holnap kicsit megint nem fogok örülni, ha még mindig esni fog délelőtt, amikor irodai szerverindítás és fotózások mindenképpen várnának rám.

Mindettől függetlenül: májusi eső aranyér, ráadásul ha minden igaz, ez az idei tavasz első igazi esője. Szia eső!