Kategória: blog

2007-ben az Urániában nem lehet kártyával fizetni. (Minek újították fel? – kérdem én.) Továbbá szombat este a Blaha – Astoria viszonylaton nincs ATM. Mindemellett a szombatom munkaügyileg laza graveyard shift helyett a hét legpörgősebb napja lett, így a három élmény hatására „szopok-egy-sörér'” hangulatba kerültem. (Később a Szimplában és az Ellátóban aztán pénzért megkaptam sört is, jágert is.) Valamelyest javított az Uránia a róla kialakított képről, amikor találtam egy Huwico hotspotot a kávézóban – életmentő volt. De akkor is: nincs kártyaleolvasó? Wtf?!

A Wristcutters aranyos film, természetesen Shannyn Sossamon miatt merészkedtünk be a filmesztétika-szakosok és tarisznyás értelmiség vad világába, a Titanic fesztiválra; Shannyn-nak ezúttal nem hánytak a hátára kefélés közben, és bár a cicivillanás faktor meglehetősen alacsony (nem villan), az utolsó jelenet (sőt, szerintem az utolsó kép!) alsóajak-beharapós Shannyn-mosolya miatt az mondom, teljesen megérte az időt és a pénzt. Az alapötlet tulajdonképpen jó (öngyilkosok egy átmeneti nihilvilágba kerülnek, ahol aztán Tom Waits beszél hülyeségeket nekik, a rendező szándéka szerint ezzel szemléltetve, hogy ott még ennél is üresebb minden, a hangszórókból pedig lehetőleg Szomorú vasárnap szól, mert az olyan érfelvágós. (A Szomorú vasárnapon kívül a zene felejtős.) Aztán persze hepiend a rendező szándéka szerint is, nekem pedig különösen, a fent említett mosoly miatt ugye.

Shannyn egy tündér.