Kategória: blog
Class action hero.
Weekendlog téren semmi különös: moziba menni próbálás volt, szombaton Dudinál remekbeszabott reggeli, utána könyvpakolás messze-otthon (tegnap és ma is), illetve ma reggel foci – 3 vízhólyag a talpamon és fájnak a lábaim, de nem égtünk nagyon be legalább. (Magánvélemény: sőt!)
A közeljövő programjait elnézve látszik, hogy lassan beindul a szezon, bringás, programos, nyaras, akármilyen. Holnap egy CEU-s médiabeszélgetés után a Melegedő Filmpalota ismét megnyitja kapuit, és megnézzük jól a Jedi Visszatért, jól jól. Utána kis szünet, aztán április másodikán Vint Cerf a Mindentudás Egyetemén (itt jegyzem meg, hogy egy Mindentudás Egyetemétől sokkal-sokkal jobb weboldalt várok, RSS-sel, az információ hatékony áramoltatását, stb.), negyedikén New Technology Meetup, április 5-én a Tandemben pedig egy könyvbemutató: Hatalom a mobiltömegek kezében a könyv címe, és beszélgetünk is majd róla. (Addig még elolvasom, izgalmasnak tűnik.)
Szóval izgalmas két hét jön, nyissuk ki a szemünket.
Most pedig Sztálingrád lesz a filmélmény.
Mozi: 300.
„2 óra gyötrelem.”
Nagyon enyhén fejezem ki magam, ha azt mondom, hogy nem voltam elájulva a 300-tól. Az első, ami eszembe fog jutni róla, az az, hogy egyszerűen buzi. Ez egy homoszexuális film, illetve egy nagyon hosszú homoszexuális videoklip. Vetekszik a Gayniggers from Outer Space című hasonlóan bárgyú hőseposszal, és biztos is vagyok benne, hogy az egyik legbuzibb filmként fog rá emlékezni a filmtörténelem. A lassúság, ami jellemzi a filmet (több, mint 2 órán át!), csak azt szolgálhatja, hogy a kidolgozottan izmos-izzadt férfitestek tovább legyenek láthatók. Eszembe jut a Johnny Bravo rész (szerintem a pilot szériából), aminek a végén Johnny elvetődik a Gyönyörű Férfiak Szigetére, ahol körülveszik a Xerxész-jellegű óriás-daliák, és németes kiejtéssel kijelentik: „Welcome to the Island of Beautiful Men!” Hát ilyen. Emellett egyszerűen unalmas a film a sebesség (illetve a hiánya) miatt. (Na jó, kivéve talán amikor konkrétan kardoznak.)
Egyetlen (illetve kettő, illetve négy) pozitívuma a filmnek a felbukkanó mellbimbók (királyné és a már-nem-szűz orákulum) őszinte vállalása, tulajdonképpen szép darabok, bár kicsit nagyobb árnyékot vetnek, mint az ember manapság megszokta a kultúrdömpingben.
Az meg már biztos csak az én belemagyarázásom, de sajnos nem tudtam nem párhuzamot vonni a sok freedom-, meg „send more army there, now”-üzenet, és a recent Bush-retorika között. Bocs, de 2007-ben amerikai filmben vétek ennyire erősen hangsúlyozni, hogy még egy nagy erőfeszítés kell újab pártízezer katonával, és miént lesz a végső győzelem, és freedom lesz mindenhol, és free (és persze beautiful) men lesz mindenhol, meg rivers made of chocolate. Aki a Team America után filmben ki meri konkrétan modani, hogy „freedom isn’t free”, az vagy hülye, vagy tényleg komolyan gondolja a viccet. Ez utóbbit látszik alátámasztani a multipoziturális szexjelenet, amiről (szintén menthetetlenül) a Team America szexjelenete ugrott be.
Tömören: inkább a tükörtojásos szendvics még egyszer, amit előtte megettem.