- Kézen szúrtam magam pizzázás közben a villával.
- Megjött a tizenkétker kommunális adó bevallásához való form. (Már vagy egy hónapja.) Eltekintve attól a demagóg észrevételtől, hogy Pokorni bekaphatja a kétszínűségével (parlamentben no adó, aztán kap egy kerületet és egyből máshogy gondolja) vicces, hogy „Budapest XII. kerület Hegyvidék”-nek hívják a tájegységet, ahol lakom. Erősen gondolkodom, hogy a bevallásra nagy betűkkel odaírom, hogy „hozzatok hegyet a Moszkvatérre és akkor majd fizetem a hegyvidéki köcsög kommunális adótokat gyíkok”, vagy egyszerűen írok egy igénylést az önkormányzásnak, hogy akkor alulírott lipilee ezúton igényelek 1, azaz egy darab Budapest Hegyvidéket a Vérmező-Moszkva tér viszonylatra. Számomra a kommunális adó innentől azt jelenti, hogy egyszer majd építenek hegyvidéket is. (Mindenesetre note to self: adógecópapírt kitölteni. Úgyis elfelejtem.)
- Nyúl odapisált az
előszokonyhába. Hálátlan dög.
Kategória: blog
Ó, azok a szexi boardos lányok.
5 (6) nap síelés; 261 olvasatlan személyes mail; 745 olvasatlan céges mail; (Update: 534 RSS elem;) 6 embernek voltam fontos IM-en; a sláger rádió két jó számot nyomott egymás után, a második Phil Collins – In the air tonight.
Most Skype.
Internet, I praise thee.
What do you know, a Net útjai kifürkészhetetlenek, és ennek most nagyon örülök.
Évek óta (pontosan hetedik éve, 2000 óta) kerestem egy dalt. Uppsalai tartózkodásom alatt mintegy himnuszként szólt minden partin, a legnagyobb pörgés ment rá, és, mitagadás, tetszett is. Egyébként is sokat szólt, de mivel minden bulin tényleg a csúcspont volt (a minden buli az literally minden napot jelent), életem egy fontos dalaként tekintek rá. Viszont a zenekar nevét és a szöveg nagy részét is elfelejtettem, a dalt ezért sose találtam meg.
Máig.
Történt, hogy a comment:com-on „A Superbowl reklámok legjava” című cikket nézegettem, és elértem az utolsó reklámig, a Cadillac „Punk rock” hirdetésig.
És ott szólt a dal, egy utánozhatatlan hanggal: Iggy Pop énekelt.
Innen már csak pár gyors Google keresés, és megvan az Iggy Pop verzió (Punk Rocker), és megvan a 2000-es svéd himnusz, a Hiphopper is. Megvan az az érzés, amikor életed egy elveszett/elfelejtett szeletét megtalálod, és egy darab cetlitől, vagy egy darab zenétől visszajön az egész életérzés? A hideg futkos a hátamon, melegség jár át.
Köszönöm Index, köszönöm Superbowl, köszönöm Cadillac, köszönöm Internet. (Ha, khm, meglesznek a számok mp3/ogg-ban, mennek fel a rádióra, az is biztos.)
Update: Az megvan, amikor az Amélie-ben az öreg faszi visszakapja a gyerekkori kincsesdobozát? Na, kicsit olyan ez is.
Update 2: Nostehát. Hiphopper, Punkrocker – hallgatod.