Van ugye az a „magyar embernek magyar zenét” spot a Radio Cafén. (Made in Hungary.) A spot ugye úgy megy, hogy „made in France”, és akkor megy egy francia nóta. Namost.
Csak nekem tűnt fel, hogy a „made in Germany” után Falco szól, ami baromira nem made in Germany? Lévén Falco osztrák…
Csak megemlítettem.
Négy csaj, két svéd, két francia – és mind a négyen az Európai Űrügynökségnél rakétamérnökök. (Illetve ennél árnyaltabb a kép, mert pl. az egyikük biomérnök és a mars-kolónia által termeszthető növényeket fejleszti, vagy mi.)
A program fényesre (és hosszadalmasra) sikeredett, Menza, aztán Kuplung, Ellátó, Szimpla, Szóda (ahonnan, disgracefully, kiraktak minket – shame on them) – utána pedig haza, az autó összeszedése után.
Ha egy szóban kell összefoglalnom: Jujj.
Kettő, illetve ha szigorúak vagyunk, akkor három magyarkurva, minden featúrát felvonultatva, pedig az egyik kifejezetten szép, manöken alkat volt, fitos orr, hibátlan arcél, miazmás. Milyen kár, hogy mindezt csak az oroszlánszelidítő fülbevalón keresztül látni…
Anyways, itthon vagyok, a jövő hét arról fog szólni, hogy a konyhát szerelem. (Na jó, szereltetem, de akkor nem jött volna ki a szórend.) Megeszem az utolsó darab Angliát, amit magammal hoztam (Nero panini), és utána újabb pár hétig nem repülök, csak várok, várom. (Várrom. Bállon.)