Nyakmereviteu.
Úgy kifáradt a nyakam a tegnap esti motion sessiontől, hogy most szívesen vennék egy nyakmerevítőt, nem tudom tartani a fejem bazz.
Tornado meg elcsapott egy bringást, de bánja. (Szegény Andrew meg mehet ajtót cseréltetni, pedig szép volt az az Alfa.) Én személy szerint továbbra is óvatosan rakom, amióta elütöttek, ugyebár, meg amíg nem sikerül vennem egy bukót, meg első lámpát (mert annak meg ugye lába kélt). Persze ég és föld az akkori óvatos, meg a mostani óvatos, szóval ne nagyfatertempóban gondolkozz azért – az ember azért szép lassan visszatér a régi stílusához. Tegnap pl. béna voltam, és eltörtem a kengyelemet (newskool arcoknak klipsz), mert nekihaladtam egy padkának. Mégis, az outcome pozitív: egyrészt nem a lábfejem kapta az ütést, másrészt még mindig jobb ez, mint egy törés.
Sportlife.
Egyrészt sajna leragadtam a tévé előtt. A Senki földje című bosnyák-szlovén-olasz-francia-angol film igen tetsztett, végignéztem, noha álmos voltam. A végén meghal a szerb meg a bosnyák fasz(i), és a szerencsétlen harmadik (egyébként bosnyák) meg, aknával a segge alatt, sebesülten marad ott fekve a lövészárokban, na az egy magányos érzés lehet, nemigaz? Szóval ottragadtam, odabaszott.
A hét pedig, for the record, sportosan telik: szombaton mindenféle ügyintézés bringával, mondjuk 50 km értékben, vasárnap Terry Fox Run, előtte-utána bringa (este Batához pl.), hétfőn este Szóda meg a Fundraising, kedden, azaz ma gyurma, utána bringa óbudára, utána bringa hűvösvölgybe, holnap taiji, csütörtökön gyurma, pénteken meg gondolom buli. És persze a reggeli-esti bringautak, munkába, munkából, egyre jobban bírom, és mennyit spórolok légkondin meg gázolajon!
És jól esik olvasni itt a hozzászólások közt ilyeneket, hogy „Jó hogy vagy nekünk Lipót!”, meg „nagy vagy lipeeeblogmasternumbertwoafterninjathecoolman sorryénmostmártotálgyász”, én köszi köszi köszi.
Na alvás csúnyán.