On the catwalk.

From: Andi
To: lipilee
Subject: on the catwalk

Elujsagolom hat hogy telt az elso ejszakam a macsekkal. Draga baratunk egesz ejjel uvoltott, neha elszenderedett, de 2 orankent felebredt es
ebresztett engem is. Hamar rajott hogy eleg ugyes o ahhoz, hogy felmasszon az agyra es kozvetlenul a fulembe tudjon obegatni. Ezek utan a paplanom veget valasztotta ki alvohelyeul, eszembe sem jutott tiltakozni, orultem
hogy vegre alvashoz keszulodik. De sajnos nem egy hetalvo macskaval van dolgunk, ejfel korul felfedezte maganak az egeredet, es negyed oraig
roppant boldog volt vele, majd ejjel 2-kor szalaggal futkostunk a szoban keresztul, hogy egy kicsit kifarasszam, de attol inkabb csak felelenkult es azt hittem sosem fog visszaaludni. Szoval elegge zaklatott ejszakam volt es ugy tunik lesz is, meg az a szerencse hogy a ma ejszakai megprobaltatasokbol Ildi es Marci semmit sem eszleltek.
Viszont nagyon ugyesen hasznalja a macskavecet, remelem amig tavol vagyok is. Most mar Montag allando macskaszem csepegtetos mizeriajat is megertem, nem egy alom mit ne mondjak. A tejbepapit amit az orvos adott egyaltalan nem eszi meg, viszont a tejre amit kitettem jol rakattant.
Szoval roviden ennyi. Azert dorombolasban es dorgolozesben is ugyanannyi reszem volt mint obegatasban.

Pénz számolva, víz fagyva.

(Kisgyermeki felütéssel kezdünk.) Valamikor mostanában beszélgettem valakivel arról, hogy vajon miért nem szeretem én a vizet. Mert nem szeretem. Vannak a vízi emberek, és is ismerek párat, akiket kiviszel szellőzni a vízpartra és ezek egyből át akarnak ázni, aztán meg úsznak, meg minden ilyen fárasztó dolog. Na én nem vagyok ilyen. Parton ülni és fröccsözni, lábat lógatni, ilyesmi. Azt se mondom, hogy nem vagyok sportember (még ha mostanában nem is vagyok éppen az, ugye), tehát nem egyértelmű lustaság. Vizet körbebringázni, ugye?
És végülis bele is megyek, el is kavirgászom benne, de igazából ezt az eshetőséget megtartom azokra a pillanatokra, amikor kiöregedett impotens multimilliomos exinformatikusguruként befordul a csillió dolláros világkörüli yachtom a vízbe svertproblémák miatt.
Abszinth után szabadon úgy sejtem, hogy kiskorom úszótáboraiban (valami ilyesmin, rémlik, mintha lettem volna – szülők, korrigáljatok) nekem se jött be a „Te normális vagy? Mi ez? Ez neked úszás? Te nem vagy komplett fiam, holnap már nem akarsz jönni, vagy megpróbálsz végre normálisan dolgozni, kis kretén?” jellegű moral boost. Akkoriban biztos kicsi voltam és önbizalomhiányos.
A víz, véleményem szerint, fagyva ideális: síelni rajta, korizni rajta, vagy viszkibe tenni. Ez a három funkció, amit kihasználok belőle. Ja, zuhanyozni is szoktam.
És inkább nem üzenek innen semmit az úszóedzőknek, mert még arrognásnak tűnnék.

És slusszkulcsom is van.

Brief blog style.

Nos.
Este ötkor Andi hívott, hogy talált egy kismacskát a körúton, mi legyen vele, övé az érdem, én csak az állatorvost (Rex alapítvány: hála) és az odaszállítást intéztem, meg a macskához (mert befogadta egy hétre) szükséges starting kit beszerzését.
Polo pub, idő múlatása.
Hősök tere, éjszakai idegenvezetés Megannak.
Liszt Ferenc tér, valami café.
Rákóczi gimi, Levi alma matere, Szimpla Kiskert. (Ti tudtátok, hogy egy iskolában van?)
Kuplung, kis éji getto.

És haza.

‘Éjt.