Korábban feltűnt már egy folyamat a saját munkáim kapcsán, amit most a Motorola Droid Razr cikk írása közben (után közvetlenül) élesben figyeltem meg.
Az említett cikket az androidportal.hu CMS-e szerint 18 iterációval írtam meg, vagyis ennyiszer ültem da elé és írtam hozzá valamit, amit aztán mentésre érdemesnek tartottam. Ebbe a 18-ba nem tartozik bele a fotóeditálás, ami még kb. 5-6 session lehetett emlékeim szerint, vagy inkább 7-8 (azok a makrófotók nem kroppolódtak maguktól…) Vagyis egy cikk megírása kb. mondjuk 25 részletben történt. Ha jól számolom, a cikk 1622 szavasra sikerült (10 759 leütéssel), vagyis egy etapban átlagosan kb. 65 szót (430 karaktert) írtam hozzá. Ahogy nézem, az én szavajárásommal, mondatvezetéssel, meg ilyesmikkel ez kb. 2-3 mondat.
Kis túlzással kimondható, hogy 2-3 mondatos adagokban rakok össze egy cikket. Durva.
A dolog oka egyébként pofonegyszerű: akkor ülök le cikket írni, amikor időm van rá, időm meg semmire nincs, nagyon rövid időszeletekre van bontva a napom, és ezekből nagyon kevés jut a cikkírásra. Viszont a cikket ki kell tolni, mielőtt a Motorolának új zászlóshajót jut eszébe piacra dobni, így a lehető legtöbbet kell kihozni a kevés rendelkezésre álló szabadidőből. Aztán felébred Adél, menni kell dolgozni, vagy lemerül a netbook, és már taskot kell váltani.
Az okon kívül, kicsit magasabb szinten szemlélve a jelenséget viszont nagyon érdekes dolog ez: láthatóan (illetve remélem, hogy ezek nem mennek nagyon a minőség rovására) hatékonyan átállt az agyam arra, hogy minimális ráhangolódással és kis időszeletekben koncentrál egy feladatra, utána pedig egészen gyorsan vált valami másra. Régen is multitaskoltam, és tudatosan kezeltem azokat a helyzeteket, amikor pl. munkában egyszerre 4-5 nagyobbacska projektet kellett vinni (pm-ként), de az más: itt életmód-szintű hozzáállásról van szó, nem csak az irodai melóról.
Természetesen amikor Adélozok, vagy kóruspróbázok, az nem androidportal.hu cikkírás, hanem valami markánsan más. Az az elméletem, hogy ez külön jól van így: azokban a micro-timeslotokban, amikor cikket írok, cikket írok — amikor viszont pl. próbálok, a agy cikkíró központja vélhetően pihen, rákészül a következő rendelkezésre álló negyed órára. Illetve hát ne felejtsük el azokat a köztes timeslotokat (pl. utazás), amikor az agy fel tud készülni a következőre, hogy (androidportal.hu példánál maradva) a legközelebbi adandó alkalommal már csak leírni kelljen azt, amit villamoson kigontoltam. (Egyébként pl. a Hírhétfők szoktak tipikusan villamoson, fejben születni.)
Szóval érdekes ez.
És félreértés ne essék: nem a saját munkafolyamataimat (vagy, irgalom anyja kegyelmezz, magamat) akarom fényezni — vélem, hogy manapság egyre inkább ilyen munkastílusba fordul át a világ gépnyomóbbik fele. Aztán a hozzám hasonló gépnyomók apukákká-anyukákká upgradelnek, akkor meg pláne!
Apropó Motorola: az említett Droid Razr cikkben teszt jelleggel szereplő panorámakép szerintem eléggé rémisztőre sikerült: amikor megcsináltam, csak annyi tudatosult, hogy ronda szürke idő van — csak otthon vettem aztán észre, hogy micsoda szmogfelhő csücsül Budapest fölött. A kép az egyik szmogriadó napján készült:
Megj.: ez a post 6 iterációval készült.
