Nincsen csajom, és (szerencsére) nincsen pasim se. Egészen irreguláris dolgot fogok ezért most tenni: kikapcsolom a számítógépet (legalábbis a háromból kettőt) és olvasni fogok. Aztán aludni. Aztán frissen felébredni, mit felébredni: felkelni, reggeli gyúrás után sportosan behaladni irodába. Dolgozni. (Innentől szokványos.)
De addig még nézegetem, hogy milyen autót vegyek, mert – igen! – ez most az új project.
I have one bag. Elvesztettem
 |
| I have one bag. |
Elvesztettem a bizalmamat a tizenkétkerben. És a másodikban is. És az országban. Ismét látnom kell, hogy fos országban élünk. (Na kérem, ez az indukció.) Az a lány abba a suliba jár, ahova én jártam… Ott volt, ahol én is, rengetegszer… Arra jártam haza… Azt hittem, azon a környéken létezik közbiztonság.
Azt meg, aki tette, mindenkit, aki ilyet tesz, még a mentőben is ütni kéne. Rakják börtönbe, legyen a körlet legnagyobb köcsöge, szabadulása után ne legyen neki gond egy üveg sört eldugni, ha értitek, mire gondolok. Eat shit. Die.
Megérdemelné.
Fakk.
Hattori Hangzó.
A Blahán úgy rámjött a szédülés, hogy egyrészt nekimentem a falnak, másrészt még mindig ez volt a legjobb megoldás, hogy ne vágódjak el.
Vettem egy kakót és 2 doboz vaníliás karikát, hogy ezt a traumát feldolgozzam, illetve ha hypoglükózis lenne esetleg a dolog, akkor gyors kezelést nyújtsak magamnak. Most már jobban vagyok, köszönöm kedves aggódástok.