 |
| Raised in a hood. |
Először is recenzáljunk kicsi Indexet. Szóval az tök jó, hogy a tegnap avatott tisztek „már kizárólag az önkéntes szolgálatot vállaló katonákkal biztosítják a haza védelmét”, de ezt talán lesznek kedvesek valamiféle szerződésfélében (úgyismint Alkotmány, ha már ünnepejük) lefektetni. Nem szerenék egy nap arra ébredni, hogy újra bevezették, annak ellenére, hogy én már valszeg kiestem a körből.
Aztán megint az Indexes ügyesség, Erdős Péter tolja a szentmisét: „mint fogalmazott aggasztóan kevés gyermek születik, a lakosság száma fogy”, és ugyan épp most ébredtem és még nem ettem ma semmit, erre persze jól felkapom a fejem, mert srácok: a lakosság száma csökken, a népesség pedig fogy. Aztán persze néhány csúnya szóismétlés is becsúszik… Áh, de mindegy is, szélmalomharcot vívunk mi itt.
Gusztushúsz egyébként megtörtént jól, a lövöldözésből szinte teljesen kimaradtunk, amikor felértünk a Tüziparti helyszínére, már épp a finálé ment. Elgondolkodtató, hogy a Triumvirátus soha sehova nem tud időben odaérni, pedig most már taxira is rábeszéltem a csajokat. Persze nem a késés a lényeg, amíg együtt vagyunk, csöp-csöp.
Aztán a buli megint valahogy Szódába torkollott, én nem tudom, mostanában valahogy ránkragad ez a hely, meg fordítva is. Egyre kevésbé kell a pultnál mondani, hogy mit kérünk.
Vérnyomás ébredés után 125/78, pulzus 73, sweet. Fejfájás jelen, bár csak sordino. Viszont kell szereznem egy új tollat, mert a zsírúj darab, amivel mindezt jegyezni igyekszem, hol ír, hol nem, és ez felbasz.
Na magamhoz veszek valami ehetőt, azt mondják jót tesz ilyenkor.
