Az uralkodó etil.

Jókedvvel, mellbőséggel.

Gina, kitartás. Ha lenne hitem, imádkoznék érted. Így csak meghallgatom kétszer a teljes A Man Comes Around albumot, Hurt-östül, Desperado-stul, Bridge Over Troubled Water-estül, éneklem én is. Ez is egyfajta szertartás.

Most olvasom, hogy nincs miniszterelnökünk nekünk. Lol meg én megvitattuk a dolgot, és én arra tippeltem, hogy MP túlságosan politikus már ahhoz, hogy lemondjon, inkább ül a szarkupac tetején. Most málenykij respect neki, hogy engedett a nyomásnak. Kíváncsi vagyok, mi lesz itt most, és ha hatalmamban állna, nyugalomra intenék mindenkit. Emberek, nyugi, oké? Tudjátok, Zen. Csak a politika történik, nem kell megőrülni.

Lolnál reggel két pók élethalálharcát szemléltük, katartikus élmény. Nem halt meg egyik se a végén: a nagyobbik becsomagolta a kisebbiket, de a kisebbik erősebb volt és kivágta magát a bábból, aztán elhúzott. A kicsi pók fekete volt, de ebből senki ne vonjon le messzemenőt.

On a technical note, tegnap búcsút intetten a Gnome-nak és visszatértem XFCE4-re. Egyszerűen nyílik a bicska az ember zsebében, hogy mennyi erőforrás kell a Gnome-nak, hogy egy xmms control tool, amivel stop gombot lehet nyomogatni, 60-80 mega memóriát felzabáljon. XFCE4 powwa, az uralkodik.

Jókedvvel, mellbőséggel.

Mom Park Bevásár.

Na akkor kis kronológia.
Dokinéni délután. Ne igyak este, ne egyek sokat este, ágyban ne laptopozzak, mérjek vérnyomást, ezt egy hónapig. Hétfőn elkezdem. (Vérnyomást már mértem, az első napi eredmények: 157/73, később 138/76. Pulzus 80 körül. Lehet, hogy ide vezetni lenne a legbiztosabb megoldás.)
Csirkeszendvicses, majd Szóda udvar, itt sör s vm, kis densz (de felbaszott megint: fent jó zene van, lent a tánctéren szar), aztán Mumus, ahol valami esküvő jóvoltából fogpiszkálóra szúrt oldalast lehetett kevéssé elegánsan falatozni, miközben a régi időkre emlékeztető mozizást csapni.
2 körül, vagy mikor haza Lolhoz, reggel (délben) reggeli. És már itt is vagyok.