Az uralkodó etil.

Jókedvvel, mellbőséggel.

Gina, kitartás. Ha lenne hitem, imádkoznék érted. Így csak meghallgatom kétszer a teljes A Man Comes Around albumot, Hurt-östül, Desperado-stul, Bridge Over Troubled Water-estül, éneklem én is. Ez is egyfajta szertartás.

Most olvasom, hogy nincs miniszterelnökünk nekünk. Lol meg én megvitattuk a dolgot, és én arra tippeltem, hogy MP túlságosan politikus már ahhoz, hogy lemondjon, inkább ül a szarkupac tetején. Most málenykij respect neki, hogy engedett a nyomásnak. Kíváncsi vagyok, mi lesz itt most, és ha hatalmamban állna, nyugalomra intenék mindenkit. Emberek, nyugi, oké? Tudjátok, Zen. Csak a politika történik, nem kell megőrülni.

Lolnál reggel két pók élethalálharcát szemléltük, katartikus élmény. Nem halt meg egyik se a végén: a nagyobbik becsomagolta a kisebbiket, de a kisebbik erősebb volt és kivágta magát a bábból, aztán elhúzott. A kicsi pók fekete volt, de ebből senki ne vonjon le messzemenőt.

On a technical note, tegnap búcsút intetten a Gnome-nak és visszatértem XFCE4-re. Egyszerűen nyílik a bicska az ember zsebében, hogy mennyi erőforrás kell a Gnome-nak, hogy egy xmms control tool, amivel stop gombot lehet nyomogatni, 60-80 mega memóriát felzabáljon. XFCE4 powwa, az uralkodik.