Adél énekel.

Az ugye alapvetés, hogy lévén mindketten valamelyest zeneileg vagyunk, Adél már kb. -6 hónapos korától gyakran kapott célzottan neki szánt zenét — eleinte csak esti kétszólamú dalokat, aztán leporoltam-felhúroztattam a gitárt, és akkor azt is. Születés után azért rájöttünk, hogy nagy csinnadrattát elalvás előtt nem célszerű csapni, mert odafigyel a zenére és felébred. Ilyenkor inkább tehát vagy csak csöndben elgyakorolgatok a gitáron, vagy csak halkan elővezetünk egy Scarborough Fair-t, ilyesmit. Amikor viszont ébren van, akkor mehet a zenebona.

Na, ebbe lett hozzáadott feature tegnap, hogy Adél is beszállt, és tüneményesen aranyos. Most Kaláka darabok mennek — a Fakatona (amiről ha leveszed a szöveget, hawaii beach nótát kapsz, zseniális), meg a Rózsa, rózsa (aminek a librettóját pedig időnként átírjuk: „rózsa rózsa rengeteg / lányok, félek-rettegek / nem tudom a szöveget / hogy a macska rúgja meg”), Adél pedig először csak elmélyülten hallgatta (eleve máshogy figyel, ha zenét hall, mint ha csak beszédet), aztán beszállt ő is: egy csücsörített szájas, hosszan kitartott „a” segítségével adja, ez i solyan hang, amit máshol (amikor csak beszél) nem látni tőle.

Szóval énekel.

Tünemény.

Szóval tegnap és ma az ébrenléteiben kábé exkluzívan kapta a zenélést, ha abbahagyjuk, vagy csak gitáralap marad, akkor rosszallóan néz és kurjantgat hogy kezdjük újra, nekem pedig kezdenek vízhólyagosak lenni a bal kezem ujjai, de kit érdekel.

Update: videóóóó!

Szereted a jó (úgy értem: JÓ) kávét?

Várady Tibi barátom megnyitotta első kávézóját Printa Café néven. Az egység a Printa designboltban (Budapest VII., Rumbach Sebestyén utca 10. | facebook | foursquare) üzemel, ahova egyébként is érdemes elmenni, jó cuccaik vannak. A promónak itt vége is lehetne (ha ennyi lenne, bele se kezdtem volna), de hogy lássuk, hogy mi az, amit a Starbucksban meg a Gloria Jean’s-ben nem kapsz meg, Tibi küldött egy lebilincselő kis leírást, hogy hol is kezdődik a kávé:

A kávét egy koppenhágai pörkölőtől szerzem be, a The Coffee Collectivetől. A négytagú kollektívában Peter Dupont pörkölőmester mellett Klaus Thomsen 2006-os barista világbajnok, Casper Engels kávékóstoló (cupping) világbajnok dolgoznak.

A TCC személyesen és rendszeresen jár a farmokon, minden kávéjukat direct trade rendszerben veszik, jelenleg Brazíliában, Guatemalában, Kenyában és Panamában. A termelő minden esetben jóval magasabb árat kap a piaci és fair trade árnál is.

A magas ár és a közvetlen kapcsolat etikailag jelentős, de egyben a minőség feltétele is. Piaci áron lehetetlen annyi munkát belefektetni a termelésbe, amivel kihozható a kávé maximális minősége. A különböző szedési, feldolgozási technikákról a pörkölő blogján lehet olvasni igen részletes fényképes beszámolókat.

Pl:
http://coffeecollective.blogspot.com/2010/03/finca-vista-hermosa-guatemala-march.html
http://coffeecollective.blogspot.com/2010/02/nyeri-kenya-2nd-of-february-2010.html
http://coffeecollective.blogspot.com/2010/08/daterra-2010-visit-part-2.html

A pörkölést lassú pörköléssel, tízkilós adagonként, folyamatos felügyelettel, percenkénti hőmérséklet jegyzőkönyv-vezetéssel végzik, folyamatos kóstolással ellenőrzik a minőséget. A kávé határozottan más, mint amit megszoktunk. Szerintem finomabb.

A kávé eladása előtt továbbképzésben részesített Klaus Thomsen. Sok fejlesztenivalóm van, de most már büszke vagyok az eredményre. Ezért – bár kb két hete megnyitottam – most már tényleg mindenkit meghívok. :)

Nekem ebből lejön, hogy nem egy ezeregyedik új kávézóról van szó, hanem valami komolyabb szándékról. Remélem hamarosan időm engedi, és saját élményekkel is tudom igazolni a fentieket — addig is próbáld ki, aztán kommentelj, hogy milyen volt!