Dzsémsz másik felfedezése az volt, hogy a Meki végre észrevette, realizálta mintegy, hogy ki a célcsoport, így teljes joggal vagyunk büszkék az új szlogenre: „I’m lovin’ it”, ejtsd „ájm lavin ájtí”, éérteed, persze ezt már mindenki százszor megcsócsálta, elsütötte, de mégis, jól jött ez ki ma, na. Mert tudjuk: a humormókák viszonylagosak. (Megírták.)
Az időjárásról.
Ráébredtem, hogy olyan lett az ország időjárása, mint Svédországé: ott is mindig kellett magammal vinni esőkabátot, mert a legnagyobb reggeli verőfény is nyári zivatarba tudott csapni bármikor. Hát itt most ugyanez megy. De akkor is bringázni fogok, Svédben is ezt tettem anno. (Mi Svédben voltunk, és ti?)
Dzsémsz (Dzsémsz, aki alig örült a 2-9-es eredmény hallatán) azt mondta ma, hogy Québec-ben a rendőrök ugyanolyan korruptak, mint ká-európában, csak ott a jobb életszínvonal miatt nagyobb buli nekik. De, tette hozzá, Montréal akkor is az egyik legjobb város (ide szinte teljesen irreleváns adat: kanadaiul a „GTA”, az általunk hitt „Grand Theft Auto” helyett „Greater Toronto Area”-t jelent, vagyis kb. „Toronto és agglomerációja”, aminek egyébként remek tömegközlekedése van, ezért ne vegyünk ott autót), szuper helyekkel, sok goa-bulival (már alig kell párat aludni és jön Frankhegy!), és nagyon jó hangulattal úgy általában.
A rendőrökre visszatérve én még sose találkoztam itthon korrupt rendőrrel, bár tudom, hogy van, mégis: nagyon örülök, hogy 2 sarokra lakom a XII. kerületi kapitányságtól. Még sose jöttem éjjel úgy haza, hogy legalább egy őrjárattal ne találkoztam volna, de sokszor többel is. Az egész sztori azért jutott eszembe, mert a Mekiben is tolt egy „tátikapuki és bugivugi” menüt az aktuális razzia. És nem azért, mert olyan kurva izgalmas.
Az élet unalmas, a jólét viszonylagos, mint ahogy valaki megfogalmazta egyszer.
Viszonylagos jólét.
Viszonylagos magányban ülök a viszonylag üres lakásomban a viszonylagosan üres életemmel, viszonylagos unaloműző cselekedetként lemegyek a sarki plázába viszonylag drága, egyúttal viszonylag szükséges (viszonylag szükségtelen?) nadrágot venni (viszonylag töksikertelenül, ami viszonylag szerencsés dolog), és a viszonylag nulla estébe csak az a jelenet visz némi (viszonylagos) jókedvet, amit a szinglisarokban vacsimat majszolva (viszonylagosan jól étkezve) látok: a két izomagy behajtókülsejű fazon (szigorúan suhogós alapú ruházatuk alapján kőművesek) halom ezrest (mint orosz újgazdag) lapozgatva lezserül odatámaszkodik a pultra, majd rövid fejszámolás után az egyik egy közepes epres shake-et, a másik pedig a „két sajtburger háromszázért” egy példányát kéri ki. Viszonylag elmosolyodtam: valószínűleg ennyi a teljes havi összeg, ami persze élni elég, de ezzel reprezentálni… viszonylag kevés.