Jól van, igen, véletlenül elfelejtettem egy képet átforgatni portrait-ből landscape-be. Na jó, négyet. Most mit kell még fel is hívni a figyelmemet rá?
bata will never let me down
Párbeszédek egy estéről, magány témakörben (WIKI stíluselemekkel):
– Neked jó, legalább játszhatsz a melleiddel.
– Te meg játszhatsz a tököddel… És te is játszhatsz a melleiddel.
– Te is játszhatsz a tökömmel.
…
– Vigyázz innen, ha már nem vagy hajlandó megágyazni.
– Megágyazok, csak hadd igyam meg a viszkimet.
Ezen kívül fagyasztóból leolvasztás során előkerült pizzás hagymát ettünk az egyedülállóság oltárán áldozva. Meg hasonló eljárással termett sült krumplit.
Befejeztem ma a Javított kiadást.
Befejeztem ma a Javított kiadást. Hihetetlenül jó (üt), és tényleg: mi a csöcsér’ nem lehet Magyarországon is az, mint Németországban, hogy egyszer felfedik a teljes múltat, és akkor utána nem kell évtizedekig csámcsogni rajta? Mert így az lesz.
Anyway, most kis gondolkodási idő, aztán belevetem magam valami újabb stiláris kavalkádba, amit Esterházy ad nekünk. Az a stílus, az mindenekfelett. (Kis túlzás. De érezni a szándékot ugye?)
Dzséj pl. tuti valami CIA-ügynök egyébként.