Has

Még lehet drukkolni, hogy így három hetes korhoz közeledve vajon hasfájóssá válik-e a kicsilány, (én annak drukkolok, hogy ne legyen az)  állítólag itt van a vízválasztó és az addig nyugis és kiegyensúlyozott gyerekből is egyszerre csak keservesen ordító, hasát fájlaló baba válhat. Tegnap délután nem rémlik, hogy aludt volna pedig biztosan volt olyan 10 perc is amikor ő is és én is aludtunk. Este aztán ismét sokáig tartott mire elaltattuk szegényt. Előnye még egyelőre a helyzetnek, hogy ha egyszer elalszik akkor viszont kitartóan műveli eme tevékenységet éjszaka, így legalább akkor elég rendesen tudtunk aludni.
Itt szeretném azt is megjegyezni, hogy anyai mivoltomban képtelen vagyok a büfiztetésre bármennyire is szükség lenne rá – egyszerűen anatómiailag lehetek rá alkalmatlan mert nekem 10ből kb. egyszer sikerül csak. A gyerek apjának bezzeg megy. Az is igaz, hogy pelenkázás közben is csak őt szokta lekakilni úgyhogy igaznak látszik a megállapítás, hogy anya az input apa pedig az output a gyereknek.
Tegnap este kipróbáltuk az archaikus gyerekgondozás fő pillérét, a pólyát, és azt hiszem elég jól bevált. Altatáshoz nagyon jól jön még a hordozókendő, mivel nem vettünk babakocsit sétálni is ebben visszük Adélt. A tegnapi Majorkás ebédünket is zokszó nélkül végigaludta csak a fogas nyikorgása nem tetszett neki.
Nem készült még kép a lányunk fejlődési rendellenességéről, jobban mondva az egy pár fejlődési rendellenességéről mely fovea preaurucularis l.u.  néven még a zárójelentésébe is bekerült. Még a kórházban felhívta rá a figyelmemet a nagyon körültekintően eljáró csecsemős dokinéni és azt is elmondta, hogy valószínűleg nem fog elmúlni. Nagyon érdekes jelenség, mindkét fülén szimmetrikusan elhelyezkedve egy-egy bőrnövekedési hiányosság, magyarán lyuk található. Iszonyú pici az egész, én észre se vettem volna. Piercinghez rossz helyen van ezért még nem tudjuk, hogy mire fogja majd használni és sejtem, hogy pasizni se lehet majd vele könnyebben. Viszont jól lefotózom majd.

Életem legdrágább szemüvege.

Az utóbbi 2 hétben kb. 2-3 naponta fellépő fejfájás végre elég motive volt ahhoz, hogy elmenjek szemüvegológushoz (avagy optikészhez) és megnézessem, hogy wtf.

A lényeg az, hogy öregszik a szemem és az eddigi dioptriák mellé most prizma és cilinder is bejött (ennél már csak a Kőröshegyi völgyhíd görbül hülyébben), hála a sok számítógépezésnek, stressznek, nemalvásnak, és a kialvatlanul stresszesen számítógépezésnek. Mindez életem (eddigi) legdrágább szemüvegét eredményezi, nem is mondom meg mennyibe kerül. (Sokba.) De remélhetőleg a fejfájásaim elmúlnak.

A vicc az, hogy mindezt a dioptriás bringás-síelős napszemüvegemen is alkalmazni kell, hogy értelme legyen (váltogatni prizmás és nem prizmás között nem nyerő), úgyhogy az még egy összeg lesz, ha a német Adidas központ megmondja, hogy ezzel a modellel pontosan mit lehet amúgy megcsinálni.

És persze ez nem javítja a szememet, csak kompenzál, hogy ne fájjon tőle a fejem. Evileg azonos életmód mellett szépen tovább romlik majd, úgyhogy némi módosítást kell vinni abba, ahogy a gépnyomást csinálom. Pl. igyekszem összegyűjteni a munkával kapcsatos gondolkodnivalókat, és azokat aktív bambulásban végiggondolni, mert az pihenteti a szemet. Aztán a telefonhasználatot, bármilyen okos is az Android, minimalizálni kell, mert kicsi képernyő, közel van, ergo még jobbak fárasztom ezeket a befele néző szemizmokat — ami persze nem azt jelenti, hogy visszaállok Motorola F3-ra, de azt biztosan, hogy itthon inkább netbook és asztali gép lesz használva, a telefon marad úti eszköznek, akkor nézek rá, amikor szükséges. Reggeli kávé netbookkal! És azt is minél messzebbről nézem.

És le kell állnom minden hülye orvosi vizsgálat leblogolásával… ja nem.

(Maga a keret egyébként szakítás az eddig nálam megszokottakkal.)