Városminor a Kodály Zoltán V. Magyar Kórusversenyen: kategóriagyőzelem, aranydiploma, különdíjak!

A Rimini harmadik hely és ezüstérem után a hétvégén a KÓTA által szervezett Kodály Zoltán V. Magyar Kórusverseny résztvevői között a Városminor kamarakórus kiemelkedő eredményt ért el:

  • „Kamarakórusok – vegyeskarok” kategóriában győzelem;
  • 91,4 ponttal aranydiploma;
  • karvezetői különdíj (grat Andi!);
  • és még egy különdíj Andinak (megintcsak: grat Andi!), egy nemzetközi karvezetői szakmai találkozón való részvétel.

Mindezt erős (hovatovább: válogatott) mezőnyben, az átlagtól élesen különböző műsorral:

  • Kodály Zoltán – Weöres Sándor: Norvég leányok (kötelező darab)
  • Monteverdi: Cantate Domino
  • Mendelssohn: Denn er hat seinen Engeln befohlen
  • Eric Whitacre: Cloudburst

(A tipikus műsorról majd egy külön post értekezik.)

A fődíjas versenyre a következő műsorral mentünk:

  • Eric Whitacre: Sleep
  • Daróczi Bárdos Tamás: Járd ki lábam

A fődíjat végül a Magnificat gyermekkar hozta el, megérdemelten — gratulálok nekik innen is.

Az eseményről profi hang- és videofelvétel készült, amit megkapunk, úgyhogy ez egy szép hozzáadott érték. Városminor a Kodály Zoltán V. Magyar Kórusversenyen: kategóriagyőzelem, aranydiploma, különdíjak! részletei…

Hobo: Circus Hungaricus. (2009 Top3 entry.)

Nem tartom magam kifejezetten nagy Hobo fanatikusnak. Tetszett mindig, amit csinál, a Vadászat, meg a Kopaszkutya egy időben kedvencek között volt (a Vadászat, kérlekszépen, bakeliten, köszi Anya), de pl. egy (egyébként elég jó) József Attila-esten kívül nem voltam koncerten — azt hiszem, hogy túl fiatal voltam/vagyok ahhoz, hogy ennél számottevően többet felfoghattam volna abból, amit csinál. A 30 éves fejemmel a magyar zenei szcénában a kevés hiteles zenész egyikének tartom.

Viszont, illetve ennek fenntartásával: a Circus Hungaricus, a legfrissebb (2009. októberi) album zseniális, 2009 legjobb 3 albuma közül az egyik. (A másik kettő.) Az a ritka helyzet állt elő, hogy egy komoly üzenettel bíró anyag zeneileg, szövegileg, és hangulatilag is földhöz csap, aztán odacsap még egyszer, és utána megcsócsál. Ebben a stílusban kevésbé fontos, de nagyon jó a stúdiómunka is mögötte, a kikevert hangszín annyira állat, mint a Metallica fekete albuma, vagy egy Tankcsapda live a Szigeten.

A komoly üzenet tulajdonképpen egy kőkemény társadalom-, média-, és általános valóságkritika, az értékválságról szól, amiben élünk, és mint ilyen, olyan kordokumentummá válhat, amiből majd 20 év múlva tiszta képet lehet kapni, hogy mi volt itt 2009-ben. („Ez az infláció, ami itt van ebben a rendszerben” — © Gino, az Oláh családból. Ugyebár.)

Fun facts:

  • Érdemes elolvasni ezt az interjút Hobo-val, miközben hallgatod a cuccot.
  • Vicces továbbá, hogy a Top3-ból 2 lemezbemutató is lesz a következő 10 napban: holnap ugye AIC, 5-én pedig Hobo a Millenáris Teátrumban. (Kevésbé vicces, hogy egyikre se tudok menni: holnap versenyre készülés ven, 5-én pedig remélhetőleg épp a Hyde Parkban, vagy Towernél fogok korizni.)
  • Feltettek a hivatalos site-ra egy mintadarabot, Madárijesztő a címe.
  • Illetve érdekes, hogy a Saturnban 2900 forintért vettem meg az albumot, míg az EMI online felületén ayt hiszem kerek 3306 forintba került volna. Érdemes tehát megvenni a manifesztált CD-t, füzettel, mindennel. (Reméljük, a Hobohoz is visszajut valami ebből és nem Edvin Martont etetjük.)