speak no evil

Valamiért a Google Reader upgrade-ekkel mindig az az érzésem, hogy amolyan „geekektől geekeknek” feature-ök. Egyszerűen nincs meg az a konzisztencia feeling, ami egy Facebooknál, vagy (Isten bocsássa meg) Twitternél. Ha ide kommentelek, az most akkor shared item, és egy külön helyen komment? Ha „like”-olom a hírt, odabiggyeszt egy vigyoriarcocskát, de vajon megjelenik a Shared Itemek között? Mi a funkcionális különbség a szimpla Share és a Like között? Miért két totálisan különböző dolog a Share és a Share with note? Miért nem tudok Note-ot editálni? Mi a különbség a komment és a Share with Note között? Miért nincs összevonva az „also shared by”, a „like”, és a komment megjelenítés? És akkor még fel sem merülnek olyan kérdések, hogy miért nincs search tips (tudod, autocomplete a keresőmezőben) legalább a saját feed tartalmakból (mint kézenfekvő fícsör), és egyéb usability funkciók, amik esetleg más Google cuccokban vannak.

Valahogy az van az egészben, hogy van egy baromi jól működő alap alkalmazás (amivel feedekre lehet feliratkozni és azokat olvasni), viszont a jelek szerint a Google egyszerűen nem ért a közösségi funkciókhoz, ezért összelopkod (nem szégyen az) mindenféle ötletet máshonnan és egymásra dobálja ezeket a funkciókat, különösebb konzisztencia nélkül. Aztán ki így használja ezeket, ki úgy. (Mikor így, mikor úgy.)

Igen, azt hiszem ez az: a Google még mindig ahhoz ért a legjobban, hogy a fellelhető információkat könnyen elérhetővé tegye. Ahhoz, hogy mindezt megoszthasd, szocializálj — ahhoz nem. Kicsit ilyen „a webkettő Microsoft Outlook-ja” feeling, amikor egy alapvetően nem erre készült alkalmazásba bele kell tenni minden szart, amit a piac meg a trend diktál.