A zseniális dolgok napja.

A mai napon 3 zseniálisan lelkesítő dologra leltem. (Internet, I love you.)

  1. Baloo blogján értesültem a fruli.hu online aukciós és szerencsejáték oldalról, és meg kell mondjam, hogy a készítők több szinten is zsenik. Az oldal nem szokvány aukciós oldal, a Mérő-könyvekből ismert „1 dolláros árverés” játékot valósítja meg: baromi olcsón juthatsz hozzá eszközökhöz (láttam Nokia 5800-t elmenni 300 forint körül, még az elején), de ha egyszer licitáltál, azt a pénzt már mindenképp be kell fizetned, nem csak akkor, ha te vagy a szerencsés, aki elviszi a terméket. Illetve még egy csavar: minden licit 10 másodperccel meghosszabbítja a licit idejét, tehát nem lejár és kész, mint az Ebay-en, hanem addig megy a licit, amíg van, aki licitál. Ez pedig (ismétlem: az oldal készítői szempontjából) többszörösen zseniális:
    • Nyilván az initiative megvan: atom cuccok olcsón. Az országban, ahol emberek hitelre vesznek nyaralást, tuti indulás.
    • A licit pörgetése a +10 másodperc szabály által szerencsejátékosi vonalat hoz a dologba: az ember izgul, pörgeti, licitál.
    • Annál is inkább, mert fizetnie mindenképpen kell. Aki a Mérő könyveket olvasta, emlékezhet (bár engem Dávid kollega emlékeztetett rá), hogy az ilyen licitek a kísérletek szerint általában a termék ára fölött érnek véget. Ennek az az oka, hogy amíg a termék olcsó, addig „húdeolcsó, enyémlesz” felkiáltással kattentgat a user. Ahogy közeledik a termék valódi ára, egyre inkább bekapcsol a kármentő üzem: annyi pénzem benne van már, csak egy kicsi kell ahhoz, hogy az enyém legyen. Ha megfutamodom, baromi sokat bukok, és még telefonom se lesz. (Maga a licit is pénzbe, kb. 96 forintba kerül, de ez elenyészik ahhoz képest, amit a terméken vesztesz, ha nem te vagy a szerencsés, aki elviszi.)
    • Az első kudarc után lefogadom, hogy  a useren kiüt a szerencsejáték-függőség: most ugyan én vesztettem, de legközelebb nyerni fogok, meg kell próbáljam újra. És megpróbálja újra.
    • Az is látszik, hogy nagyon erős az alkalmazás szerencsejáték jellege, majdhogynem inkább az, mint aukció. De mégis, a törvény szava szerint aukciós portál, márpedig arra (gondolom) nem kell külön kaszinóengedély. Zseniális!

    Szóval megpörgetett közösség, dől a lé. Minden elismerésem tehát a fruli.hu gárdának, és fogadok, hogy pár hónap alatt szigetet vesznek Florida Keys környékén. (Megérdemlik!)

  2. A másik zseniális linket Jul küldte: az aron-store.com végre egy olyan magyar oldal, ahol neves dizájnerek által nevesen dizájnolt neves dizájnkütyüket lehet megrendelni. Kicsit olyan, mint a ThinkGeek, csak dizájngeekeknek — mindjárt ki is néztem egy 77 ezer forintos kávéfőzőt és erősen elgondolkodtam egy Jacobsen karóra vásárlásán. Végre ilyen is van itthon!
  3. Az este zseniális linkje pedig Chaintől az angliai Download Festival (korábban Donington Park), ahol ma este 9-kor a Faith No More adja hosszú idő óta első koncertjét — mi pedig a neten streamelt videón nézhetjük! A mi országunk mikor fog ott tartani, hogy bármilyen koncertet (nem hogy FNM) streamel a neten? Az előbb KoRN-t néztem egy ideig, a későbbi műsoron pedig van pl. Slipknot és Dream Theater is — szintén online. Zseniális!

Mit gondolhatnak rólunk a világban? Magyar életkép.

Újabb kis színfolttal gazdagodik az európai szélsőjobbos praktikák palettája. A kisszínesek között biztos feltűnt a hír, hogy a Jobbik csak ezer EUR fejében ad interjút, és azt is megtartja, ha „ellenséges” a médium. Nem kirívóan nagy taplóság, az osztrák és dán, meg hasonló szélsőjobbosok és szoktak hasonló stuntokat dobni, mindenesetre eddig ilyen mintha nem lett volna, egy lenéző „hát ezek a magyarok már megint előttünk jöttek ki a forgóajtón” azért biztos jár érte a kontinens koultoúráltabbik felén.

A másik általános jelenség pedig a magyar élsportban (félre ne érts: nem a foci, hanem pl. kosár-, meg kézi- és egyéb labdák) figyelhető meg: tipikus, amikor tétmeccsen a magyarok erős kezdés után kicsit vissza-, aztán szétesnek, feladják, és elúszik a meccs, kijutás, vb, olimpia, világháború, space race. Lefogadom, hogy ennek tudatában vannak az ellenfelek, és eleve úgy készítik fel a csapatot az edzők, hogy „ezek itt a magyarok. Az elején hagyjuk kicsit elmenni őket, aztán vért pisálva, mert tényleg kurvajók, bevágunk nekik két gólt. Innentől nyert ügyünk van, mert ők azonnal szétesnek, és játszhatjuk a saját játékunkat ellenük. Na nyomás!” Félreértés ne essék, megcsókolom a lába nyomát a magyar élsoprtolónak (de legrosszabb esetben is semlegesen viseltetek a téma iránt), de ez is a turáni átok része vagy én nem tudom, hogy kb. 0,2 másodperc alatt lehet megtörni a honi vasakaratot. Mondanám, hogy Mohács óta, de hát ott esett az eső.

Azt kell mondjam persze, hogy jómagam csak a kardozókat tudom igazi élsportolónak tekinteni. És ezzel el is ütöttem a fenti súlyos magyarizmusok élét. (Még mindig az alváshiány.)