Caffe La Terra: high marks.

Caffe La TerraRemek péntek esti vacsit költöttünk a nevezett egységben, a Böszörményi út és a Csörsz utca sarkán. Egyrészt imádom ezt a környéket (ahol egyébként gyerekkorom nagy részét töltöttem): párszáz méterre vagy a BAH csomóponttól és a MOM Parktól, mégis kisvárosban érzed magad, főleg így a nyári péntek estéken nincs semmi forgalom, nyugi van és csend.

Természetesen a kerthelyiséget választjuk, kellemes színvilág, műrattan kertibútorok, erről Jul biztos bővebben tud értekezni. Az étlap ízléses, egyedül a vesszőkkel állnak hadilábon — a nyomtatott és online változatban is. Kevés étellel (tétellel) operálnak, ez biztató. Rajtunk kívül 2 asztaltársaság (egy baráti és egy üzleti) és talán 2 pár, szolidak. (Elgondolkodtató, hogy egyes helyek vajon mennyire tehetnek arról, ha maffiózók szoknak oda.)

A kiszolgálás hibátlan: a pincér pont akkor van ott, amikor kell (be van kamerázva a kerthelyiség), a kommunikáció visszafogott, de nem modoros, nem feszengsz a sznobériától. A rendelés felvétele és az italok (limonádé, mi más) kihozatala után a ház kis csemivel kedveskedik: egy furán görbülő kanálban márványsajt, málna, talán sárgadinnye és valami öntet — szokatlan, de kifejezetten harmonikus!

Mivel a desszertek baromi jól néztek ki, kihagytuk az előételt, a túlzabálás elkerülése végett. Persze pont a rendelés leadásakor észrevettem a „Vargánya krémleves gyömbéres libamáj öntettel és mazsolás kalácsmorzsával” tételt, de akkor már nem változtattam. Főételek: „Vajban sült lazacfilé kesudiós parajjal, friss gombával, gránátalmával és narancsmártással” Julnak, „Egészben sült szűzpecsenye sajtos pármai sonkafalatokkal, szalvéta-gombóccal és salátával” nekem. Mindkettő tökéletes választásnak bizonyul, „pontjó” adagok, nagyon ízlésesen elrendezve a fura alakú tányérokon, az a fajta kaja, amit jól esik lassan enni.

Desszert választások: „Citrusos túrókrém friss málnával és ropogós rétestésztával” Julnak, „Guanaja Csokoládé torta vanília fagylalttal” nekem. A látvány megint szuper, és a desszert is annak bizonyul: gyakran fordul elő velem az, hogy látvány/elnevezés alapján megkívánok egy desszertet, aztán miközben eszem, már inkább azt érzem, hogy nem az igazi. (Azt hiszem ez attól lehet, hogy alapvetően nem vagyok egy sütis ember.) Itt ilyen nincs, a csokitorta pont annyira könnyed, amennyire egy ilyen vacsora után kell, a kis ostya, a csümölcs ízek pont jó helyen vannak, tényleg megkoronázása a vacsinak, vidám végszó.

Összességében remekül éreztük magunkat, a Caffe La Terra bevonult a kedencek közé, péntek esti könnyed vacsorára tökéletes.

Jolánbusz.

Ma: földhivatal és ELMŰ. Tulajdonképpen mindkettő viszonylag pozitív élmény, főleg az, hogy el vannak intézve. A földhivatalban persze vártam azért egy fertályórát, mert anélkül nem megy, közben tanúja voltam a botránynak, ami azon tört ki, hogy a biztonsági őr jattért cserébe sorszámot adott az arra fogékonyaknak, amiket nyilván reggel tépkedett le magának. A botrányt kirobbantó úriember azt látta (szerencsétlen), hogy ő ott áll órák óta, és sorra jönnek be a kliensek, lepacsiznak a biztonságival, majd beállnak elé. Kis ország, kis korrupció.

A másik érdekes figura a 80 körüli néni volt, aki próbálná eladni a budaörsi telkét, de szóltak neki, hogy időközben papíron rákerült egy ház. (Side note: ez úgy történik, hogy az önkormányzat csináltat külsős céggel egy fel-, illetve földmérést a település aktuális telekviszonyairól. A külsős cég próbálja felvenni a kapcsolatot a telektulajdonossal, hogy bejutást biztosítson a telekre, ahol viszont ez nem sikerül, ott az utcáról megsaccolják, hogy mi lehet a telken. Nénikének volt egy szerszámoskamrája, ez papíron építmény lett.) Nénike minden útjába kerülő embernek kb. 10-szer elmondta, hogy „ládadeszkából és kátránypapírból összetákolt” épületről van szó, olyan akkurátus pontossággal ismételve, hogy kb. az 50-edik után kedvem lett volna visszakérdezni, hogy „elnézést nem figyeltem: miből épült a ház?” — de nem az én ügyfelem volt.

Az ELMŰ-ben kb. 5 percet (se!) voltam, profi, gyors ügyintézés, Solymárforkon lesz áram, ez már egészen valószínű. (In fact olyan gyors volt az elmű, hogy mikor utána felhívtam Jult (akivel pont előtte is beszéltem), hogy „ez ennyi volt”, rémülten kérdezett vissza, hogy „miért???” — azt hitte, kudarcot vallottam a Hivatalban.)

Cserébe viszont az óbudai Euro Center vagy milyen plázában pont lemerült a laptopom (for the record: most használtam először az automatikus hibernálás funkciót, hibátlan), amikor hívott a UPS futár, hogy itt áll a ház előtt a Fon routeremmel (La Fonera+), úgyhogy a Caprine keretein belül póverraktam neki hazáig, és lo and behold, egyelőre végre nem szakadozik a WiFi. Tudtad, hogy a Fon routerek OpenWRT-t futtatnak?

Mit hiányolok a Liferea-ból.

Jó-jó, de

  • miért nincs benne olyan, hogy feed preferencesben tudjam állítani, hogy melyik kategóriában legyen (ha Firefoxból adom hozzá a feedet, egyszerűen bedobja oda, ahol épp a kurzor volt, aztán drag&droppal kell szenvednem és áthúzgálnom a megfelelő folderbe);
  • miért nem tudok hozzáadni az Unread item listában egy „Feed source” oszlopot, hogy lássam, hogy az adott unread feed item melyik RSS feedből jött, vagy
  • miért nem tudok custom ikont hozzárendelni a feedhez, hogy ne az legyen, mint most, hogy a feedek fele a default RSS ikonnal aláz.