Csináltam sebességtesztet itthon: 2 Mbps lefele, 70 kbps fölfele. Nem mondanám jó (Yo) eredménynek egy 8096/512 csomagtól.
Szerintem elkezdem a számlának csak a negyedét befizetni.
I like chinese. (My guts may not.)
Tegnapi filmélmény: Chat gim, azaz Seven Swords. (Rocky Balboa még várat magára, valahogy sose akar összejönni.) Az élményt fokozandó, videotéka előtt beugrottunk a kínaiba kajáért – ezt most éppen bánom (moderate hasfájósdi).
A csípős-savanyú leves remek volt, a másodiknak szánt bambuszos-mittudomémmilyenes csirke is ehető, bár (mondom) most egész határozottan érzem, hogy nem kellett volna megenni.
A film különösebb nyomokat nem hagyott, de jól nézett ki a szélesképernyőn, szép tájak, jó kínai csajszik rettenetesen elálló fülekkel. A werkfilmből kb. kiderült, hogy melyik jelenetekben rángatták kötélen a szereplőket, de még így is vannak jó „originál” mozgások.
Szóval ha már minden kínai kardozóst végignéztél, csak ezt nem, akkor bumm hajrá. Egyébként azért fontold meg.
És ezek az emberek nem halnak éhen.
IT-s embert keresünk a kínai irodánkba. A helyi erők postoltak álláshirdetést a helyi siteokra, jött is be vagy 3 email, önéletrajzzal. Megkértem őket, hogy küldjék át, mégse úgy interjúztassak egy kínait, hogy azt se tudom, kiféle-miféle. Hogy mit kaptam? Öt darab scannelt oldalt. A képzett kínai munkaerő megnyitotta az emaileket, kinyomtatta őket (szép emailes fejléccel, to, from, stb.), majd bescannelte, és elküldte nekem – emailben!
Tudom, hogy nem hiszed el, figyelj, ezt csinálta:
- Megnyitotta az emaileket.
- Kinyomtatta őket.
- Bescannelte.
- Elküldte emailben.
A kérdésem: hogy nem hal éhen az ilyen? Hogy nem fullad meg?
Ilyenkor mindig Grafitembertől idézek: „primitív vagy, mint a kurvaélet”.