Filmélmény (?): Die Another Day.

Botrány. Nem vártam sokat a James Bond sorozat eme remek elemétől, csak egy jó limonádés-agymosós megoldást, de mélyen várakozáson alul teljesített. Jul meglátása szerint egy film szarságára az az egyik bizonyíték, hogy elkezdesz beszélgetni alatta – hát mi már a (valószínűleg izgalmasnak szánt) kezdőjelenet után elkezdtünk. Az akciós jelenetek szarok, Hale Berrynek se cicije, se puncija nem látszik, akkor meg minek van ott, a párbeszédek inkább ne lennének (tapló nyelvi humor alert végig a filmen), a végére egy kérdés maradt: ki néz ilyen szart?

Szóval fasztarisznya foskazán, ilyet se nézek többet.

Öreg.

Az öregedés egyik legbiztosabb jele, hogy a kiszivárgott Sziget programból egyetlen zenekart se ismerek, még azokat se, akik biztosan nem jönnek. Ennek megfelelően kaki a Szigetre újfent, megyek Ozora.

Kent biliuit óuör uidijó.

Azon felül, hogy részemről hülyét kapok Ruzsa Magdi hangjától, egészen vicces, amikor az „over” szót „óuör”-nek ejti – kétszer is. Aztán a „believe it”-et „bilíuit”-nek. Gee sus.

Nem rantelek (annyira), egyszer majd akad valaki, aki megtanítja a bizonyosan tökéletes hallású magyar énekeseket rendesen angolkiejteni, ha már maguktól nem megy és ha már mindenképpen angolul akarnak énekelni. Addig meg maradunk a „uéving vid dö uájolni” nemzete.

(A kiejtést egyébként ebben a uidijóban obzerváltam.)