Nos. A héten semmi nem történt, really. Belgákkal üzlet még mindig nem realizálódott (kergetjük egymást a pénz nevű kolleginával, hol ő van külföldön, hogy én dögrováson), Tecsóban realizáltam a nagy kosarak elméletét (hogy tudniillik azért vannak olyan kurvanagy verdák a Tecsóban, mert abban még 30 ezer forintnyi bevásárlás is kevésnek tűnik térfogatra), és ha már realizáltam, meg is álltam just over 10k körül (azt is realizáltam, hogy a default 2 camambertből egy mindig rám rohad), csütörtökön meg ugye a for the record.
A konyhám majdnemkész, de még nemkész, a lakás majdnemrendben, de nemrendben, az agyba-főbe keresett temetői számlák továbbra sem kerültek elő, hogy hova keverednek el ilyen kis helyen, azt kurvajó lenne megérteni. A West Balkan parti tömeges, következésképp számomra értékelhetetlen (cigiszag ural jeleneg, gyűlölöm), előtte viszont konstruktív powertalk a Miroban, ásványvíz, cézársali.
A Kossuth téren megint államot alapít a csőcselék, én részemről holnap dolgozom (szokszáh email vár megválaszolásra), rendetrakoktakarítok, számlát keresek, most pedig kirakom nyúl asszonyt a helyére (remélem nem lesz hasmenése, mint tegnap éjjel), Joseph Hellert olvasok, majd nyugovóra térek – nem feltétlenül ebben a sorrendben.