Pörgősen punnyadós (punnyadósan pörgős) után punnyadósan kevésbé pörgős: Oson (bringalámpa, bringafregoli, bringakompjuter) – messze-otthon – Szentendre, jeges kofi, fejfáj, életmegfejt, vagy nem – fél Rosencrantz és Guildenstern.
És nem néztük meg a híres görög szociodrámát, az „Apokalipsz is mos”-t. Rendezői változat (195 perc): fekete-fehér, egy hosszú snitt, hátsó ajtón látjuk, ahogy a molett-szőrös görög papucsférj mos (Olümposznak ott a szennyes!), vajon hol siklott ki hősünk élete?
Örülök neked, de.
Szóval átállnék Firefoxra (Seamonkey óránként fagy, ami kicsit több, mint amit tolerálok), ha tudnám, hogy miért hangyányi betűkkel ír mindent, jó példa a blogjaim, ahol tudom, hogy 11, vagy 12 pixelesek a karakterek, de Firefoxban inkább a 6 felé tendál, rendering it yet more interesting unreadable.
Próbáltam a resolutiont felnyomni, próbáltam az ablakkezelő(k) fontméretén állítani, semmi effect. (Ami logikus, hiszen a css-ben elég explicit, hogy mekkora legyen egy font. Nem ekkora.)
Ma este google session, ha addig itt a kommentek között nem találok megoldást (be warned). Thunderbird is izzana ekkor, egészen mainstream csókává avanzsálnék, a felhasználói szokásaim terén legalábbis.
Hát, nem egy Ozora: Dance Hall-os arcok, oroszlászelídítős csajok (tudod, akiknek a fülükben ilyen oroszlánugrató karika van), így aztán a zene hiába jó (mert jó), a fények hiába vannak rendben (rendben vannak), nem okozott lelki traumát lelépni.
Persze minden szarsága nem akadályozott meg, hogy az IXUS-sal ne lőjek párat, ezek itt vannak.
Jó érzéssel az töltött el, hogy az ott rángatózó-boxoló arcok nagy részének ez volt az utolsó nyári hétvégéje: hétfőn kezdődik a gimi, szakmunkásképző, kinek mi.
Ja, és finom volt a chai.