Jelentem, megjöttem. Utolsó kilométeren igazoltatás, Lippai úr, tudja-e, hogy lejárt a jogsija, valamint kérnék egy igazolást a kötelezőről. Ja, hogy nincs, ejnye, na leellenőrzöm a központtal, oké, de azért majd tegyen bele egyet, a jogsiját meg csináltassa meg, gyönyörű autó ez a Leon, imádom, további balesetmentes közlekedést, aviszon látásra.
Amúgy meg WiFi antennát minden háztartásba, csak 23 dolcsi darabja.
Harmadik lépés: profit.
Kérsz egy kicsi káposztát, germán srác, germán srác? Kérsz egy kicsi káposztát, salala salala héj.
Látod a hüttét? Jaja, azt ott lent a pálya alján/közepén, zseniális piros pálya, széles, csak kicsit buckás, és minden sarkon hütte… Na szóval ebben a hüttében búcsúzunk Schladmingtól meg a Planaitól. A hátam meghúzódott, ma csak lájtosan rakhatom neki, a Voltaren nem segített. Délután (hamarosan!) sícipõ vissza a boltba, aztán irány a Balaton – holnap meg Budapest, Budapest, decsodás. (Nemvárom, nemvár.)