Alegria.

(Saját elveimet sárba tiporva kéz-, illetve arckrémezés után, per krémes kézzel írom e sorokat. A lustaság nagy úr.)

Tegnap viszonylag véletlenül megtaláltam a Cirque du Soleil társulat Alegria show-jának dalát, gondoltam mást is érdekel. A lusták kedvéért: ez az a dal, amire Geszti Péter megírta a Magyarország című opust. Idézem őt magát Oláh Ibolya site-járól:

A dal eredetijét René Dupéré szerezte Alegria címmel. A szerzőre, vagy művére figyeltél fel?
Nem ismertem korábban a kanadai francia szerzőt. New Yorkban láttam a Cirque du Soleil „Alegria” című előadását, ami egy hihetetlenül magas színvonalú, nem hagyományos cirkuszi show. Nincsenek állat-számok, csak artisták, zene, tánc és fantasztikus díszlet, jelmez. A zene, s benne a rendkívüli hangú Francesca Gagnon éneke annyira magával ragadott, hogy megvásároltam CD-jüket. Legalább 4-5 szám megmozgatta a fantáziámat. Végül a címadó dalhoz írtam egy szöveget már a múlt év nyarán.

Igaza van: a Cirque du Soleil tényleg a világ legkreatívabb cirkuszcsoportja (sárga irigység, hogy ő látta őket élőben), mégis: nem vagyok biztos benne, hogy egy országot szimbolizáló dalt feltétlenül nyúlni kéne. Igen, bevallottan, értem én, de akkor is kilóg itt a lóláb, nem?

Henry J. Beans.

Nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyen állapotban a nyakam, de olyan gimi harmadik körül lehetett.

Amikor odamentünk, úgy gondoltam szar buli lesz, aztán jöttek a gimis évek zenéi, és… Ha miles lennék, ide jönnének a nyuszók, de én szar alak vagyok és nem fotózgattam – amit meg igen, az nem való ide.

Miami Vice a mobilomon!

Oldskool gamerek még emlékeznek talán rá – kicsit a GTA elődje is a Miami Vice. Milyen előny, hogy van egy öccsém, aki jobban otthon van telefonokban, mint én. (Nem beszélve a telefon backupról, ami most készül – most ne hívj.)