Alszik a ciciben a tej,
a farpofán a friss kaka –
most nem pelenkáz át apu,
aludj el szépen, kisbaba.
via KipKop, via Varró Dániel
Címke: adél
Adél 3 hónapos
Technikai paraméterek: 7400g, soksok centi és még kék a szeme mindig. Haja még mindig kevéske, az én gyerekkori hajmennyiségemhez hasonló.
Basics: eszik alszik rendesen, csak a késő délutáni alvás körül van valami fiaskó mert 6 óra felé már nem tud elaludni és iszonyú álmos fejjel abszolválja a hátralévő 1-2 órát. Fürdetés után 8 és 9 között valamikor pedig elalszik mint egy kisangyal és sorminta szerűen hol 5-kor hol 6-kor kel majd kaja után alszik még akár 10-ig is. Én szintén. Jeee.
Tudományok: hangosan dumál, szinte állandóan mondd valamit amit persze kevéssé lehet érteni mert állandóan a szájában van a keze :) Ha kivenné, biztos értelmes mondatok lennének vagy valamilyen matematikai tétel bizonyítása, mert annyira okos. Most éppen magával vagy Betonnal beszélget elmélyülten, ezt nem tudom pontosan megállapítani (mert megint a szájában van legalább 5-6 ujja). Pár nappal azután, hogy felfedezte a kezeit és azt is, hogy a végükön lévő kis virslikkel meg lehet fogni dolgokat látványosan fejlődött a hasonfekvési hajlandósága is, úgy látszik, hogy rájött arra, hogy a kezeivel meg is tudja támasztani a nagy golyófejét. Félig ülő helyzetben megpróbálja előrelendíteni magát mintha fel akarna ülni, a feje ettől kissé behimbál, ez roppant aranyos látvány. Esténként félálomban nyöszörög és nyújtózkodik mint egy jólfejlett nagymama. A sírás változatlanul nem az erőssége, napok telnek el úgy, hogy nem görbül lefelé a szája egyáltalán. Egyedül ez a koraesti lefekvés szokta kihozni belőle a csecsemőt, olyankor tanácstalanul állunk/ülünk fölötte és borzasztóan sajnáljuk.
Általában ilyen napközben:
Adél énekel.
Az ugye alapvetés, hogy lévén mindketten valamelyest zeneileg vagyunk, Adél már kb. -6 hónapos korától gyakran kapott célzottan neki szánt zenét — eleinte csak esti kétszólamú dalokat, aztán leporoltam-felhúroztattam a gitárt, és akkor azt is. Születés után azért rájöttünk, hogy nagy csinnadrattát elalvás előtt nem célszerű csapni, mert odafigyel a zenére és felébred. Ilyenkor inkább tehát vagy csak csöndben elgyakorolgatok a gitáron, vagy csak halkan elővezetünk egy Scarborough Fair-t, ilyesmit. Amikor viszont ébren van, akkor mehet a zenebona.
Na, ebbe lett hozzáadott feature tegnap, hogy Adél is beszállt, és tüneményesen aranyos. Most Kaláka darabok mennek — a Fakatona (amiről ha leveszed a szöveget, hawaii beach nótát kapsz, zseniális), meg a Rózsa, rózsa (aminek a librettóját pedig időnként átírjuk: “rózsa rózsa rengeteg / lányok, félek-rettegek / nem tudom a szöveget / hogy a macska rúgja meg”), Adél pedig először csak elmélyülten hallgatta (eleve máshogy figyel, ha zenét hall, mint ha csak beszédet), aztán beszállt ő is: egy csücsörített szájas, hosszan kitartott “a” segítségével adja, ez i solyan hang, amit máshol (amikor csak beszél) nem látni tőle.
Szóval énekel.
Tünemény.
Szóval tegnap és ma az ébrenléteiben kábé exkluzívan kapta a zenélést, ha abbahagyjuk, vagy csak gitáralap marad, akkor rosszallóan néz és kurjantgat hogy kezdjük újra, nekem pedig kezdenek vízhólyagosak lenni a bal kezem ujjai, de kit érdekel.
Update: videóóóó!