Tegnap hirtelen felindulásból rákerestem, majd megvásároltam a Szájról szájra c. albumot, Szalóki Ági, Bognár Szilvia és Herczku Ágnes torkából, majd még 4 másik albumot (egy Szalóki Ági-féle gyerekdalos, a Szalóki Ági-féle Karády- és 2 (ami igazából 1 dupla) Gryllus tesók+Szalóki Ági-féle anyagot). A nagy kiadók bekaphatják a CD-áraikkal, ettől függetlenül viszont vallom, hogy Szalóki Ági és a Gryllus testvérek megérdemlik, hogy a műveiket pénzért szerezzük be, illetve tágabb értelemben: a jó magyar zenét támogatni kell (és a vidám helyzet az, hogy ma Magyarországon világszínvonalú jazz/világzene szcéna működik), ráadásul szerencsére van nekünk egy dalok.hu -nk, ahol albumonként 1250 forintért (vagy dalonként 124 forintért), akár SMS-ben fizetve lehet veszteségmentes, betaggelt, DRM-mentes zenét vásárolni. (Remélem, hogy minél közvetlenebbül, minél nagyobb része vissza/eljut ennek a pénznek az előadókhoz.) Mi legyen a FLAC-okkal? részletei…
Címke: agyvihar
20 éve omlott le a berlini fal.
Nagy időket hagytunk pont ki, barátaim. Nézem itt a képeket, hogy micsoda egy rendszer omlott össze alattunk 20 éve. Ha csak a végkifejletet nézed, felmerül, hogy micsoda elbaszott elmék kellettek egy város méretű gettó létrehozásához. (Mindkét oldalon, teszem hozzá. Nézd a fotókat, ahogy a nyugati oldalról nézik az építkezést.) Érdekes nagyon a történelmi perspektíva, hogy tulajdonképpen kicsi logikus lépésekkel hogy jut el egy nemzet (még ha diktatúra is) arra pontra, hogy fal építésével akadályozza meg a polgárai külföldre szökdösése miatti demográfiai katasztrófát. (Ezért nehéz a történelmet megérteni: utólag egyszerre nézel 50 évet, és nem érted, hogy ezt hogy hagyhatták az emberek. De ha csak a kis, egyenként elviselhető változásokat nézed, mindjárt nem tűnik olyan irreálisnak. Egy kis szögesdrót ide, aztán amikor már megszokott, hogy úgyse lehet arra mászkálni, már rezignáltan veszed tudomásul, hogy odaépítettek egy falat is, stb.)
By Sunday afternoon, East German radio broadcasts reports of citizens who say they are grateful to be protected from the criminals in the West. Border guards are taking „measures” to do that. What the radio doesn’t say: the „measures” are orders for East German soldiers to take aim at any citizens trying to flee the republic, and shoot to kill.
(Newseum.)
Beszarás, komolyan.
Nem sajnálom, hogy csak 11 éves voltam a rendszerváltáskor, mert azért pl. így is viszonylagosan működő saját emlékeim vannak egy taxisblokádról (amire már lehet utánaolvasott tudást halmozni), de csak pár évvel kellene öregebbnek lennem (na jó, mondjuk 8-10 évvel), hogy ezeket a pillanatokat akár élőben is megnézhessem. Így csak az utólagos hápogás marad, hogy pl. a Potsdamer Platz, ahol 2002-ben a számat tátottam, hogy építészetben ilyet is lehet, hogy nézett ki 30 évvel azelőtt…
Ajánlott olvasmány/nézmény:
- Index fotógyűjtemény;
- Lemilblog;
- Big Picture;
- Iconic Photos;
- Wikipedia ofkoz;
- Newseum, kicsit szokni kell a használatát, de korabeli hírekkel segíti a történtek perspektívába helyezését, 1945-től.
Új Google Reader bigyók.
Valamiért a Google Reader upgrade-ekkel mindig az az érzésem, hogy amolyan „geekektől geekeknek” feature-ök. Egyszerűen nincs meg az a konzisztencia feeling, ami egy Facebooknál, vagy (Isten bocsássa meg) Twitternél. Ha ide kommentelek, az most akkor shared item, és egy külön helyen komment? Ha „like”-olom a hírt, odabiggyeszt egy vigyoriarcocskát, de vajon megjelenik a Shared Itemek között? Mi a funkcionális különbség a szimpla Share és a Like között? Miért két totálisan különböző dolog a Share és a Share with note? Miért nem tudok Note-ot editálni? Mi a különbség a komment és a Share with Note között? Miért nincs összevonva az „also shared by”, a „like”, és a komment megjelenítés? És akkor még fel sem merülnek olyan kérdések, hogy miért nincs search tips (tudod, autocomplete a keresőmezőben) legalább a saját feed tartalmakból (mint kézenfekvő fícsör), és egyéb usability funkciók, amik esetleg más Google cuccokban vannak.
Valahogy az van az egészben, hogy van egy baromi jól működő alap alkalmazás (amivel feedekre lehet feliratkozni és azokat olvasni), viszont a jelek szerint a Google egyszerűen nem ért a közösségi funkciókhoz, ezért összelopkod (nem szégyen az) mindenféle ötletet máshonnan és egymásra dobálja ezeket a funkciókat, különösebb konzisztencia nélkül. Aztán ki így használja ezeket, ki úgy. (Mikor így, mikor úgy.)
Igen, azt hiszem ez az: a Google még mindig ahhoz ért a legjobban, hogy a fellelhető információkat könnyen elérhetővé tegye. Ahhoz, hogy mindezt megoszthasd, szocializálj — ahhoz nem. Kicsit ilyen „a webkettő Microsoft Outlook-ja” feeling, amikor egy alapvetően nem erre készült alkalmazásba bele kell tenni minden szart, amit a piac meg a trend diktál.