Címke: agyvihar

Életemben először kattintottam a WiW-ban linkre.

És nem is fogok többet. Új ablakban nyílik, ráadásul mire a clickthru tracker jsp (jsp!) lefut (közben akasztja persze a Firefoxot), végig kattintom az összes desktopomat.

Vegyük példának az iWiW-et, melynek immár harmadik életszakasza legelsősorban a szolgáltatás minél optimálisabb üzemeltetéséről szól. És ez így is van jól.

Ez így van jól? Normális az, hogy az ország leglátogatottabb oldala megragadt valami poszt-dotkom szinten? Tekintsünk el attól, hogy a szolgáltatás optimális üzemeléséhez azt (érzésem szerint) újra kéne gondolni. De ezt a részét sose értem: itt van a nagy magenta T kezében az ország három leglátogatottabb oldala. Vissza nem térő asset. És nem tudnak vele élni.

Még az iWiW-sztori podcast kapcsán merült fel bennem a gondolat, hogy valószínűleg T-éknél is kéne egy nagy szembenézés a valósággal: az iWiW-et újra kéne írni. A folyamatok megvannak, de a kivitelezésben szemmel láthatólag problémák vannak: a JSP hiba, a rendszer nem skálázható megfelelően (pedig speciel az infrastruktúrás srácok a maguk idejében referenciaszintűt alkottak), emiatt pedig nem is bővíthető a szolgáltatás. Sejtem, hogy fejeknek kéne hullani (ismerve a nagyvállalatok bűnbakkeresési folyamatait) ahhoz, hogy megtörténhessen a dolog, és sejtem, hogy így aztán senkinek nem különösebben érdeke megbolygatni a dolgot. (Ilyen esetben ráadásul tipikusan rossz bűnbakot szemelnek ki, és azokat rakják ki, akik az addig elkövetett hibáik révén a legtöbbet tudnák adni az új megoldáshoz – nem hülyék ezek, hibázni meg mindenki szokott.) Így aztán az iWiW kényszerpályán mozog (döcög), ami persze Magyarországon mindaddig elegendő lesz, amíg valami nemzetközi SN szolgáltató ki nem jön egy rendesen lokalizált (de nagyon fontos: nem szétdarabolt) szolgáltatással. Akkor meg majd (vagy nem) regisztrálok oda is.

SCO vs. (Novell|IBM) vége (felé).

Az ugye addig megvan, hogy a SCO nagyon közel áll ahhoz (így 4 év után), hogy végre teljesen elveszítse az IBM és a Novell ellen indított pereit, illetve ennek kapcsán tegnapelőtt csődvédelembe menekült. (PJ nagyon jól összeszedte a sajtóvisszhangokat.)

Szakmai karrierem Dallasa volt ez a per meg ez a cég, 2002 óta tart, lehetett felhördülni az elején és mindig lehetett róla beszélgetni, időnként volt valami fejlemény, akkor jól odanyilatkozott Linus meg Darl McBride (és a többiek) — ideje lesz, hogy véget érjen és jó dolog, hogy úgy ér véget, ahogy anno megjósolták. (Hogy másogy.)

Engem most nem is ez érdekel, hanem az emberi oldala. Itt van ez a Darl McBride gyerek, a SCO CEO-ja. Az ő érkezésével kezdődött ez a madness a perekkel, az ő vezetése alatt megy tönkre a SCO. (2002-ben, Darl érkezése után 20 dollár körül mentek a SCO részvények; ma 0.37 dolláron állnak.) Mindig kiállt a (látszólag) jogászai baromságai mellett, nem hagyja el most se a süllyedő hajót, teljesen úgy látszik, hogy hisz ebben az IP baromságban: ez tényleg ilyen hülye. A kérdés: mi lesz egy ilyen emberrel a SCO csődje után? Visszavonul és birkát tenyészt majd a birtokán? Új céget indít? Ki fog munkát adni egy olyan cégnek, amiről tudni lehet, hogy Darl McBride is ott van? Ki ad munkát egy ilyen embernek? A Microsoft?

Emberi történetek vannak itt, feleim.

Batalha, Tomar. (Kreszregény.)

3987,8 km-nél egy tankolás, aztán 4096,8 km-nél Batalha, majd Tomar (mittudoménhány km-nél). Batalha hozta a régi formáját (bár most felújítják éppen egy darabon), Tomart viszont legutóbb szerintem félig se néztük meg: akkor is lejött az a gazdagság, ami ezt a várat építette, de hogy ennyire kiterjedt, ennyire szétágazó, az nem. Egyet kell értenem Jullal, Tomar durvább, mint Batalha.

Batalhában, a befejezetlen kápolnában odacsattogott hozzám egy fura házaspár (utólag megállapítottuk, hogy csakis ufók lehettek), és a férj megkérdezte, mi ez a hely. Ez itt a befejezetlen kápolna, mondom. Á, mondja ő, tehát még építik? Nem, mondom, ezt így hagyták. Nem értette, netán felrobbantották, kérdezte, vagy mostanában hagyták abba? Mondtam neki, hogy ezt párszáz éve így hagyták. What a shame, mondta ő, mire a felesége kegyelemdöfésként megkérdezte, hogy mi ez a hely, ahol vagyunk, Batalha? Belegondolva egyébként sok midnent elmond a népről, hogy a nemzeti emlékhelyük (az ismeretlen katona sírjával) egy befejezetlen templom.

Hazafele az A1 helyett IC2, ami sokkal kisebb út, ezért egyrészt szebb tájakat látsz (eukaliptuszerdők vannak itt dögivel, de a növényzet felépítése valahogy inkább egy latin-amerikai dzsungelt juttat az ember eszébe, erre pedig az itt-ott előforduló hatalmas mediterrán házak is rájátszanak, drogbáró-rezidenciák szerepében), másrészt jobban tudod nyektetni a gumit is. (Ezt, mármint a nyektetést, a gumiszerelő javasolta, még Zamárdiban: van valahol egy szövetdudor a jobb elsőn, amit még jobb hátsó korában szerzett oda, és ami egyébként egyáltalán nem káros, de dobog. Nem hiba, meg semmi, és most, hogy hajtott keréken lett a dobogó gumi, egyszerű nyektetés eljárásával megjavul a dolog.)

A portugálok egyébként nem valami jó sofőrök, illetve biztos jók, de itt vezetni nem élmény. Batalha, Tomar. (Kreszregény.) részletei…