Címke: agyvihar

Miért Firefox OS?

Régóta érlelem a fejemben ezt a posztot. Régebb óta, mint hogy a Mozilla csapathoz csatlakoztam önkéntesként, hiszen nagyjából amit leírok benne, az váltotta ki a lépésemet. Most a Mozilla Summit-on adekvátnak érzem az időt, hogy végre leírjam: miért kezdtem el a Firefox OS-szel foglalkozni, miért érzem úgy, hogy sikeres lehet, miért érzem úgy, hogy szükség van rá. A poszt helyenként (vagy egészében) technikai lesz, elvégre olyan téma ez, amiről 2002 és 2006 között írtam legutóbb sokat…

Jó ideje ül egy bogár a fülemben azzal kapcsolatban, hogy (röviden) az internet és cyberkultúra (eredeti értelmében) amit továbbadunk a gyerekeinknek, az vajon jobb-e, mint amit kaptunk.

A bogár a fülemben azt mondja, nem.  Miért Firefox OS? részletei…

Kinn a farkas, Bentley, avagy kerékbilincs és a read-write culture.

Szóval az totál béna, hogy a 444.hu szerint a közszolgálat (vagy mi) abban merül ki, hogy livecamezünk egy Bentley-t. Értem én, hogy bennem a hiba, és ez a médium már a Tumblr-, meg Facebook-generáció információbefogadó-képességét hivatott kielégíteni, az pedig ez; persze lehet, hogy én értem rosszul, hogy Index- és Origo-kompetitornak tekintem, és nem Velvet-kompetitornak — ez utóbbinak végülis nem rossz, kismagyar trashblog, nagybetűs címekkel.

Az viszont, hogy 2013-ban kikúrsz egy webkamerát az ablakba for no good reason (illetve hát: for random reason), és 2100-an nézhetik ingyen, ahogy egy Bentley kerékbilincset kap… szóval az, uraim, fantasztikus. Read/write media at its (almost) best, morzsoljunk el egy könnycseppet azokért a szabad szoftver- és szabad információ-forradalmárokért, akik ezt lehetővé tették nekünk, és harcoljunk, hogy a net legalább ennyire szabad maradjon — de inkább még szabadabb, mondjuk mint a kilencvenes évek közepén-végén.

És képzeljük el, mi lenne, ha a magyar sajtó ugyanilyen kreatívan használná ezeket az eszközöket… na, tudjátok… a hírekhez.

Tanulóprojektek.

Munkám során gyakran találkozom emberekkel, ugyebár. Az említett emberek között sok olyan felvételiző van, akik teljesen pályakezdők, és fogalom nélkül vannak atekintetben, hogy mi fán terem egy projekt, mit csinál egy PM, egy BA (persze ez gyakori probléma az ipart sok éve űzők körében is, lásd még azt a tipikus magyar felfogást, hogy a PM a BA „fölött” van, és több évi BA tapasztalattal az emberből PM lesz), és hány lába van egy metodológiának.

A jelentkező hozzáállásától függően van, akit kidobok mint macskát sz különösebb kommentár nélkül hazaküldök, ne raboljuk egymás idejét; vannak viszont, akiken egyértelműen látszik, hogy szomjazzák ők a tudást, csak hát kikerültek a csodálatos magyar felsőoktatás langy öléből zéró tudással (ja nem bocs: ismerik a Kirchhoff-törvényeket és tudják, hogy minden építész/gépész/villanyos/műszakimanáger fasz (forráskartól függően ugye)), és azt se tudják, hogy merre keressenek.

Nekik szoktam mondani, hogy egyrészt persze

  1. olvasni, olvasni, olvasni, másrészt viszont
  2. csinálni, csinálni, csinálni! Tanulóprojektek. részletei…