Az utóbbi 2 hétben kb. 2-3 naponta fellépő fejfájás végre elég motive volt ahhoz, hogy elmenjek szemüvegológushoz (avagy optikészhez) és megnézessem, hogy wtf.
A lényeg az, hogy öregszik a szemem és az eddigi dioptriák mellé most prizma és cilinder is bejött (ennél már csak a Kőröshegyi völgyhíd görbül hülyébben), hála a sok számítógépezésnek, stressznek, nemalvásnak, és a kialvatlanul stresszesen számítógépezésnek. Mindez életem (eddigi) legdrágább szemüvegét eredményezi, nem is mondom meg mennyibe kerül. (Sokba.) De remélhetőleg a fejfájásaim elmúlnak.
A vicc az, hogy mindezt a dioptriás bringás-síelős napszemüvegemen is alkalmazni kell, hogy értelme legyen (váltogatni prizmás és nem prizmás között nem nyerő), úgyhogy az még egy összeg lesz, ha a német Adidas központ megmondja, hogy ezzel a modellel pontosan mit lehet amúgy megcsinálni.
És persze ez nem javítja a szememet, csak kompenzál, hogy ne fájjon tőle a fejem. Evileg azonos életmód mellett szépen tovább romlik majd, úgyhogy némi módosítást kell vinni abba, ahogy a gépnyomást csinálom. Pl. igyekszem összegyűjteni a munkával kapcsatos gondolkodnivalókat, és azokat aktív bambulásban végiggondolni, mert az pihenteti a szemet. Aztán a telefonhasználatot, bármilyen okos is az Android, minimalizálni kell, mert kicsi képernyő, közel van, ergo még jobbak fárasztom ezeket a befele néző szemizmokat — ami persze nem azt jelenti, hogy visszaállok Motorola F3-ra, de azt biztosan, hogy itthon inkább netbook és asztali gép lesz használva, a telefon marad úti eszköznek, akkor nézek rá, amikor szükséges. Reggeli kávé netbookkal! És azt is minél messzebbről nézem.
És le kell állnom minden hülye orvosi vizsgálat leblogolásával… ja nem.
(Maga a keret egyébként szakítás az eddig nálam megszokottakkal.)