Címke: anamnesis

Weekendlog.

Kicsit túlolvashattam magam a hétvégén, most nem vagyok a legnagyobb formában, has, fej, reggel egész elkedvetlenedtem.

Olvasásom tárgya a Hatalom a mobiltömegek kezében, aminek (gyere gyere!) most csütörtökön lesz a bemutatója a Tandemben, és (bár a többi tanulmány is jó) az utolsó két tanulmány bármelyike egyedül megéri a teljes könyv árát. Howard Rheingold 60 éves kora ellenére a leg-cutting-edge-ebb cikket írta a könyvbe, zseniális meglátásokkal, zseniális témaválasztással, oknyomozó riporteresen „levadászva” az embereket, akik a témához érdemben hozzá tudnak tenni. (Irodalomjegyzékre, gondolom éppen ezért, nem is volt szüksége.)

Teasernek ennyit, a könyvbemutató után szabadidőm függvényében írok azért erről bővebben is. (Addig meg csapódjon csak le.)

Stand up comedian.

A tegnapi foci/bútoremelgetés kombó eredményeként ma minden tagom beállt, nincs erre jobb szó. Reggel még csak a lábamat éreztem, az irodában már se járni, se ülni, se állni nem tudtam, a székből fölkelés 2 perces procedúrává vált, ami közben én nyögtem, kollegák meg röhögtek rajtam (kimerítettem a stand up comedian fogalmát), a járás alapján a Robotzsaru castingot egészen biztosan hoztam volna, a zebrán pedig nem értem át a zöldben. Este aztán rájöttem, hogy miért nem ülnek a nagyik Blup fotelba: amikor egy „executive chair”-ből nem tudsz kikelni a reuma miatt, akkor a Blup tutira többnapos programot bíztosít.

Ami érdekes: bringázás közben egyáltalán nem éreztem semmit, mentem, ahogy szoktam. Természetesen nem vonatkozik ez a fel- és leszállásra, ami a kb. 30 fokban ollózható, tehát gyakorlatilag emelhetetlen lábam miatt ismét fura mutatvány volt, felszállás céljából előnyben részesítettem a padkákat, le pedig opportunista módon szálltam.

Most így estefelé már jobb, várom, mit hoz a holnap. (Bringázást, az biztos.) Addig meg belevágok a Mobiltömeges könyv olvasásába.

Film: Casino.

Tegnap valami 104/60-as vérnyomással szöttyögtem, úgyhogy most már végérvényesen kimondhatjuk, hogy ez a hét a moziba menni próbálás hete volt. (Pedig most már 300 és Balboa is várja, hogy megnézzük.)

Cserébe kirenteltük a Casino-t, Martin Scorsese remekét Robert DeNiro és Sharon Stone(d) (és sokan mások, persze) hozzáadott értékeivel, amit természetesen már láttam vagy kétszer (pedig baromi hosszú, 178 perc!), de nem lehet megunni.

Klüönösebb elemzés nélkül arra jöttem rá (ember a holdon, figyedoda), hogy Guy Ritchie Martin Scorses derivatívája. (Geeky vonalon elmehetünk itt arra, hogy ezek szerint integrál Guy Ritchie egyenlő Martin Scorsese plusz cé, de hagyjuk is inkább abba.) Szóval ez a történetvezetés (aszinkron?), a jelenet kimerevítése, hogy moralizáljon egyet Robert DeNiro, és rengeteg más elem, kicsit olyan nézni a Casino-t, mintha a Ravasz, az agy… faterját néznéd.

Anyways, ettől még persze kötelező darab.