Splunk Base.

Typical: az ember betegszabit választ, erre végigfulladja az éjszakát. Nem értettem, hogy miért kelek grumpy és fejfájós állapotban, aztán lassacskán elkedztem emlékezni. Node.
Régebben már szóltam a Splunk projektről (log analizáló tool, kis web 2.0 beütéssel), akkor még főleg a reklámszlogen tetszett, de most alkottak egy egészen jót: a Splunk Base egy wiki jellegű rendszer (persze nem szócikkek vannak, hanem tagek, mert 2006-ban az emberek elfelejtették a hagyományos elnevezéseket), informatikusoknak. Anomáliát találtál a logjaidban? Keresd ki a Splunk Base-ből, ha nincs ott, dobd fel, kollaborálj. Persze a rendszer akkor lesz használható, ha tényleg fel lesz töltve infoval – ez egyelőre csak részlegesen történt meg, de hát erre van a közösség.

By the way, létezik már vajon web 2.0 cégnév-generátor? Ilyen hülye neveket biztos csak valami szupertitkos névgenerátorral lehet kitalálni. Splunk, Meebo, Del.icio.us, hih.etetl.en.

Lazing.

Túlontúl punnyadósnak indult nap végére azért csak sikerült valami produktívat is tennem, de közel sem annyi mindent, amennyit terveztem. Nem szeretem most ezért magamat.

Azt meg kifejezetten utálom, hogy mindig hétvégére betegszem le annyira, hogy már mondjuk bringázni se legyen kedvem, mert attól jobban fáj a torok. Felháborító, bár biztos én baszok el valamit.

Most félve kimegyek az utcára és eszem valamit.

Betegen fetrengve itthon az van, hogy.

Kezdődött az egész azzal, hogy minden új linket új tabként nyitottam meg: CTRL+t, beír, enter. Aztán jött az, hogy mindenre, még a deeplinkekre is mindig rágugliztam: CTRL+t, beír (beilleszt), lenyíl, „Google search for…”, aztán (ugyanarra) a deeplinkre katt a Google találati listájából. Aztán jött az RSS, és most ott tartok, hogy amikor nagy ritkán böngészőben olvasok valamit, akkor törölni (DEL) próbálom a tabot becsukás (CTRL+w) helyett.

Diszfunkcionális Web 2.0 Szindróma.