Betegen fetrengve itthon az van, hogy.

Kezdődött az egész azzal, hogy minden új linket új tabként nyitottam meg: CTRL+t, beír, enter. Aztán jött az, hogy mindenre, még a deeplinkekre is mindig rágugliztam: CTRL+t, beír (beilleszt), lenyíl, “Google search for…”, aztán (ugyanarra) a deeplinkre katt a Google találati listájából. Aztán jött az RSS, és most ott tartok, hogy amikor nagy ritkán böngészőben olvasok valamit, akkor törölni (DEL) próbálom a tabot becsukás (CTRL+w) helyett.

Diszfunkcionális Web 2.0 Szindróma.

Kábel.

Most, hogy két szerencsés (?) esemény egyszerre következett be: betegen ülök itthon és mindehhez kábeltévé társul, lehetőségem van felzárkózni reklámokból, és hát bazeg, és most itt a “Frog” néven szereplő szösszenetről fogok beszélni.

Mert a “fingós rap”, mint csengőhang az egyszerűen gusztustalan és mindenkiből elsőre kiváltja a gondolatot, hogy “nincs olyan, hogy nincs lejjebb” (vagy “van még innen lejjebb?”, stb.), esetleg megront pár fiatal lelket. De az, hogy “Frog” “szerzeményei” a Can’t touch this, az Axel, és hasonló zenékben merülnek ki, az azért kicsit arcátlan. Vágom én, hogy ezekre már nem kell jogdíjat fizetni, mert olyan régiek, de akkor is: az öcsém azt hiszi, hogy ezeket a számokat most tényleg megírta valaki (hiszen nem ismeri az eredetit, hiszen 10 évvel később született, mint a mű maga!), holott nincs másról szó, mint hogy eltorzították a hangot és odatettek egy békára távolról se hasonlító béna animációt – ez engem felbasz, lehúz.

Hát ez a bajom a tévével és semmi más.