Címke: beton

Bëton: azabaj.

Ha szárazkajátadokneki, azabaj.
Ha konzervkaját, azabaj.
Ha csontotadokneki, azabaj,
Ha májatadokdeaztnemadokmertvégigkergetialakásonakkormeg azabaj.

Ha csapból itatom, azabaj.
Ha kádból kell inni, azabaj.
Ha babakádbólnemengedeminnimertottülababa, azabaj,
Depersze ha nincsavizestálkábanvíz az mindigbaj.

Ha elmegyenéniazutcán. azabaj.
Ha kintülaverébafán, azabaj.
Ha nem ül kint a fán, azabaj,
Ha viszont kintültdeátmentamásikfáraezértvégigkellrohannialakásonberserkmódban, na az biztos baj.

Ha már 1 napos az alom? Nyilvánbaj.
Ha kevés az alom? Még szép hogy baj.
Ha sok az alom, az nem akkora baj,
Mert úgyisafelétkikaparjaapadlóra, ami persze már baj.

Ha hullikaszőre, azabaj.
Ha kiszőrözném, az nagyobb baj.
Hogy a lakástelevanszőrrel, az csak a Julnak baj,
De hogy fel akarjuk porszívózni, az miért baj?

Fürdik a gyerek, azabaj.
Hogy nem ülhetek a pelenkázóra seggel, azabaj.
Hogy nemvelemfoglalkoznak, az nyilván baj,
Pedig utána tudomhogy velemfognak, az meg nem baj.

Úgyhogy bemegyekhozzájukafürdőbe, az nem baj.
Aztán kimegyekafürdőszobából, még az sem akkora baj.
Megint bemegyekinkább, nyilván nem baj,
Aztán kimegyekésnyitvahagyomazajtót, az most miért baj?

Nyivákolok ezért, azabaj.
Nyivákolok azért, az is baj.
Nyivákolko randomokokból, az meg mér baj?
Ha nem nyivákolnék, vajon az lenne a baj?

Beton és a fake csemi. (Hogyan verjük át macskánkat.) (Költségcsökkentő post.)

(A szorgalmas olvasónak a cikk végére jutalomvideót helyeztünk el.)

Beton eléggé ráfagyott a csemire mostanság. A költözés körül, amikor amúgy is stresszes volt, kicsit többet adtunk neki, mint szoktunk (napi 1-2x helyett inkább 8-10x), úgyhogy most a konyhába lépve a default reflex a csemis szekrény előtti nyivákolás: akinek macskája van, ismeri ezt az „olyan éhes vagyok, hogy mindjárt meghalok, jááj, most már téényleg nagyon ééhes vagyok” macskaretorikát (catorika).

Csemi pl. ez:

Ezen felül persze van neki rendes szárazkajája, hiszen csemiből egyszerre csak 6-8 darabot kap. A szárazkaja a hagyományos kilós Kitekat, ilyen zöld csomagolású cucc:

(A képek alatti linkekkel az adott oldalak SEO-képessége előtt tisztelgek: az ő oldaluk jött fel első helyen a keresőkifejezésre. Semmi több.)

Tudni kell azt is, hogy a Whiskas csemiből egy doboz 60 g, ez kerül 400 forintba, a száraztápból pedig 1 kiló majdnem ugyanennyibe (500 forint körül), szóval a csemi fajlagosan elég drága, valamit tenni kellett. És persze azt is, hogy a csemi és a rendes kaja érdemben nem különbözik egymástól: szárazkaja mindkettő, csak az egyikre rámondták, hogy ez most csemi.

Próbáltuk azt, hogy egy marékkal (ahogy a csemit szoktuk) adtunk neki Kitekatot, de Beton átlát a szitán: ilyenkor odamegy, megszimatolja, aztán ránk néz olyan „komolyan gondoltad, hogy ezt beveszem?” nézéssel (helyesebb a „ránk emeli a tekintetét” kifejezés), és visszamegy a csemis szekrény elé nyivákolni (külön szekrényben van tárolva a rendes kaja és a csemi). Még azzal is próbálkoztunk, hogy ilyenkor kinyitjuk a csemis szekrényt, mintha onnan vennénk ki a (már markunkban levő) kaját, de nem, a szag egyértelműen leleplez minket.

A megoldás a Friskies szárazkajája lett:

Vettünk egy 300g-os dobozt (kb. 300 forint, színben-formában szignifikánsan eltér a Kitekat-tól), majd látványosan betettük a csemis szekrénybe, és szigorúan 6-8 darabot kaphat csak belőle a macsek (ráadásul kisebbek a darabok!). A trükk bejött: ugyanolyan lelkesedéssel eszi, mintha a méregdrága Whiskas Anti-hairball-t kapná (azért olyan is van, és időnként kap belőle), mi pedig kb. tizedáron megoldottuk a csemikérdést. Remélhetőleg Beton nem tanul meg olvasni, mert akkor lesz pár kellemetlen kérdése hozzám.

A végére pedig videó: Beton természetesen imád csapból inni.

Betonsétáltatás.

Szegény Betont megint megsétáltattuk fölöslegesen: a múltkor a Vivicitta-futásba szaladtunk bele és amiatt nem jutottunk át az állatorvoshoz, ma pedig 9 perc alatt átértünk, de zárva találtuk a rendelőt. Az értetlenséget órákkal később fejtettük meg: május 1-én az állatorvos se dolgozik. Darn!