Címke: beton

Weekendlog.

Az imént Beton jó ötletnek gondolta (reggel 6-kor), hogy az egyik konyhai székről a hátamra ugorjon. Nem a vállamra, a hátamra, miközben állok és csinálom a kávét. Függőlegesen. És majd jól megkapaszkodik, és mindenki vidám lesz és kap kaját és megsimogatom. Mondanom se kell, hogy a reggeli kávé tulajdonképpen okafogyottá vált.

A hétvége ezen felül a rendszer szempontjából eseménytelenül telt, voltunk Szentizén ahol megkaptam életem első szelídgesztenyefáját (a solymárfork-i natív menü így szilvával-gesztenyével töltött sült vaddisznóra módosult), illetve vasárnap körbeszigeteltem mindent, amit 56 (illetve inkább olyan 80) méter öntapadós szigetelőbasszal körbe lehet. A lakás hőtárolási hatékonyságának növekedését várjuk ettől. Jul pedig festett a konyhában, erről majd fotó fog tanúskodni, mert hiába mondom, hogy „fekete”, az nem mond sokat.

Rég esett szó Betonról.

Beton (amióta nem férfi, százszor annyira gyerek) élete első valódi kajáját eszi. Eddig ugye evett száraz macskatápot, meg szötymétés-csuszpájzos macskatápot, és aszpikos macskatápot is, bár ez utóbbit hanyagoljuk, mert nem szereti. Na de most! Tegnap este Nörszéknél (fellow bloggerre linkelek, mint a Hőskorban!) zseniálisan omlós csirkét ettünk, aminek a maradékait doggie bag, pontosabban kitten bag megoldás keretén belül hazahoztuk, ebből kapott most reggelit. Vicces látvány, amikor valami új kaját kap (itt főleg az új állagú kajára gondoljunk), mert eleinte nem tudja, hogy mit csináljon vele. Aktuális példával élve: a csontokat pofozgatja, a bűrkék közül pedig egy jól megtermett darabot szájbavéve körbehozrdozott a konyhában. Most úgy látom, hogy végül a konyhai szőnyeg nyerte meg a kaja elhelyezésére legalkalmasabb pont címét, aminek nem örülök maradéktalanul, de azért aranyos. (Ha a nappaliba behozza, kizavarom, mindennek van határa.) Azt is sejteni vélem, hogy ráérzett a valódi hús ízére, mert kétpofára zabálja, ide hallom, ahogy csámcsog.

Tudni kell egyébként, hogy Beton a Whiskas Juniort sem úgy eszi, mint a fajtársai: valószínűleg túl sokat nézte, ahogy mi reggelizünk (és hát lássuk be, idegen macskáktól biztos nem leshetett el normális viselkedésformákat), mert belenyúl kézzel (illetve: mellső manccsal) a Whiskasos tálkába, kiemel egy szimpatikus darabot, majd a kezéről leeszi. Tüneményes, bár kevéssé produktív, főleg mivel az ivás is ezzel a módszerrel történik: belenyúlunk a vizestálkába, majd lenyaljuk a kezünket. (Alternatív vízforrás a zuhanytálca — ezt azóta a nyool is eltanulta tőle.)

(Hopp, „kéz”-nek hívtam egy macskának a mellső lábát. Ez a vég.)
(-tag.)

Beton vs. rovar

Hát így eszik a Beton, egyéb időtöltései között továbbra is nagyon bújós (a reggeli kávé-és-RSS rituálém szerves része, hogy az ölemben macska fekszik, feje vagy a kezemen, vagy a billentyűzeten), nagyon játékos (amitől nyoolnak nem mindig őszinte a mosolya), és nagyon személyiség. Érdekes ez, figyelni ahogy fedezi fel a világot, tanulja, hogy a tükör az nem másik macska, a tévé csak egy eszköz és a rajta levő 40 centis rovar nem valódi, a kaják pedig különbözőek, és különböző módon lehet őket megburkolni.

Speaking of, úgy látom, a csirkebőr evésénél nem várt komplikációk léptek föl, elkél a segítség.