Utcán heverő kutyaszarok között lavírozva tűnödöm el az apró elkapott reggeli pillanatokon:
Ezért szeretem hűvös tavaszokon a Rózsadombot és az Újlipótot.
Így sorrendben,
és respectively.
Rég volt ilyen pozitív élményem a Bkv-val kapcsolatban, mint ma reggel. Jegypénztár, raktam kívül mindenki angol. Pénztáros tud angolul, segítőkész, a turistának visszakérdez, hogy tudja-e melyik villamos kell neki, hogy jut el oda, ahova a jegyet vette…
Mi történt itt, amíg nem tömegközlekedtem? Illetve: közösségi közlekedtem.
[Ez a post WordPress for Android alkalmazasban irodott. Az esetleges helyesirasi hibakert es az ekezetek hianyaert elnezest kerek.]
Hétvégén a Majorkában egyébként teljesen egyértelműen családi nap volt, rajtunk kívül még 3 egészen aprógyerekes pár ücsörgött ott. Volt egy bringás srác aki beült sörözni a mellettünk lévő asztalhoz majd amikor rágyújtott gyorsan felpattant, elnézést kért és átült egy jóval messzebbihez. Ezután érkezett egy újabb babakocsis pár akikkel elsőre cinkosan összemosolyogtunk aztán amikor a hátunk mögül megint cigifüst szállt ránk akkor meglepődve tapasztaltuk, hogy szomszédanyuka fújja a füstöt saját gyerekét filterként használva ránk. Ehhez csak gratulálni tudok. Mi épp fizettünk én meg kicsit félreálltam gyerekestül addig míg megkaptuk a számlát.