A szegénység világnapján történtem.

Alkalmából végigmittingeltem a napot, kerékpárral közlekedtem (nahát), két ízben McDonald’s-ban gyorskajáltam (elősegítendő a szegény mekialkalmazottak anyagi felemelkedését), a Régiposta utcában összefutottam a tüntetőkkel (Judit, Tibi, LMV-s arcok), alanykodtam (where’s lee?) fotósoknak (és végre nem olyan cégnél dolgozom, ahol ebből félreértés kerekedhet), és végül, de messze nem utolsósorban: este megnéztük a NWD 8-at, előtte a Red Bull Metro Ride filmmel. Mindkettő baromi jól össze van rakva, le a kalappal a rendezők/szervezők előtt. Adrenalinbomba times two. A MOM 1-es terme tele volt, a lépcsőkön ültünk. Van még két alkalom (20-a Miskolc, 21-e Pécs), ha tudod, nézd meg!

A szegénység világnapja egyébként a szegény egyetemisták világnapja is, valamint az Ubuntu 7.10 kiadás előtti nap. Csak hogy tudd.

HTB.

Most, hogy HTB lettem (ma reggel kaptam meg az elvileg hétfőn utalt összeget, ami nem lep meg) és egész nap itthon ülve dolgozom (most of the time), idejét éreztem, hogy nekiálljak házilag gyurmázni. (Konkrétan akkor éreztem, hogy itt az idő, amikor a hátam leadta a már jól ismert hátfájás első jeleit: azt a fajta hátfájást, amit 1-2 mozgás nélkül töltött nap után szoktam érezni, és szerintem a szívinfarktus ad még ilyen élményt.) Fekvőtámasz, hát és has, valamint nyújtás. Legutóbb fekvőtámaszt kb. 20 kilóval ezelőtt csináltam, és meg kell mondjam, 90 kilósan nehezebb, mint 70, majd’ beszarok, mire lenyomom, miközben minden pillanatban ógy érzem, hogy most szakad le az izom (?) a karomról.

De majd belejövök.

On another note, most sikerült kizárnom magam a tesztkörnyezetként felhúzott Ubuntumból. Bootolhatom újra /bin/sh shellbe.