Nálam a reggel nem a felébredéssel telik (oké, tavasszal volt egy időszak, amikor kellett vagy félóra a magamhoz téréshez), én a „kiugrom az ágyból” típus vagyok, és élvezem.
Nincs szükségen szofisztikalizált ébrresztőórákra (link persze innen), sőt továbbmegyek: hangos ébresztésre sem: reggel 6-kor (futós napon 5:40-kor) rezgő ébresztésre ébredek (a rezgőre egyébként azóta szoktam rá, mióta gyerekeim vannak, őket kímélem), ágyból kiugrás, és az előző estére vonatkozó memóriámtól eltekintve teljesen funkcionális vagyok. A futósnapos koránkelés is csak due diligence, hogy a hátam ízületei legyenek valamelyest ébren, mire 6:15-6:30 körül lemegyek és elkezdek melegíteni.
Fantasztikus egyébként, hogy a bringa (menetidő melóba: 14 perc) és a koránkelés együtt csodákra képesek: a reggeli etapba belefér a futás, kávé, hírek olvasása, gyerekek ébresztése-öltöztetése (legalább 50%-ban, ami nem azt jelenti, hogy mindkettőt derékig, hanem hogy az egyiket), kis játszás és még valami házimunka is (fogadalom: reggeli relaxommá teszem a konyha rendberakását).
Korán kelni jó.
