Budapest Massive.

Critical.
Mass.

A rendőrség azt mondja, voltunk 10 ezren. Ezt én nem hiszem, én az 5000 embert hiszem, persze az is rengeteg.
(Amit még nem hiszek, de csak mert szkeptikus és negatív hangulatban vagyok, az az, hogy ettől most utakat fog építeni a főváros. Rájöttem, mit kell csinálni: építsék meg a 4-es metró alagútját, aztán alakítsák át az egészet bicikliúttá. Milyen király lenne: az ember bringázik, de mégsincs a szabadban, höhö. (Zelk Zoltán mondta talán? “A kávéházban az a jó, hogy az ember nincs otthon, de a szabadban sem.” Vagy valami ilyesmit.)

Critical Mass reached.

Mielőtt elkezdem olvasni a reakciókat, valamint belemerülök a Világ Leghardkórabb Bringásának szánt email megírásába (ha egyáltalán, hezitálok, hogy inkább hagyjam a picsába): ez bazmeg kurvanagy volt. Ez az első érzés, a kritikus tömeg ott volt, az idő ott volt, az alulról szerveződés ott volt (ezt jó látni), képek holnap, ugyanitt lesznek.

Angels gonna take me.

6th floor.

Just for the record, a Net2Phone egy közepesen használhatatlan rendszer, cserébe viszonylag drága volt. (Igaz, ingyen lehet hívogatni róla, ami tulajdonképpen olcsó. Amikor működik.)
A vérnyomásom fura játékba kezdett, most elég szépen a normális érték alatt van, bringázással sikerült “feltornászni” a szokásos 130 fölöttire, aztán megint vissza, 113 körülre. Tiszta béna.
Mozi, mozi. Előtte jó volna aludni egy gyorsat.