Ma reggel lipilee, a barátai körében népszerű blogger, geek és jellemformáló színész kerékpárján közlekedett, amikor a Budagyöngye Bevásárlóközpontnál egy szabálytalanul kanyarodó Opel Asztma típusú személygépköcsi elütötte. Személyi sérülés nem történt, az adrenalinszint jelentős.
Noskérem. Az első kerék perec (kerék perec megmondom, bruhaha), és ezen semmilyen duplafelni nem segített volna. A bringa többi részéről nem tudok még véleményt formálni (a hátsó is mintha furán állna), majd a szerelő megnézi, mint ahogy arra se nagyon emlékszem, hogy hogy történt a dolog, pl. hogy úsztam meg. Azt tudom, hogy fékeztem (a végén már), mint a barom.
Autós ember: a vezetés nem ott kezdődik és ér véget, hogy tudod tekergetni a kormányt és tudod, hogy hol a gázpedál. Biztos mondták már sokan azt a szót neked, hogy körültekintés. És, ami a kényelmetlen az egészben, hogy szombaton is körül kell ám tekinteni, sőt, akkor csak igazán. Ha én történetesen egy gyalogos lettem volna (aki ugyebár, hála a szuper budapesti bicikliút-építési elveknek, ugyanazon a járdán közlekedett volna), vagy nem veszem észre az autót, akkor most tuti nem írnám ezt. Nem rajtad múlt, hogy csak a jobb első karosszériaelemed meg a bringám (“Bringával jársz? Buzi-e vagy!”) érezte meg ezt a kis találkozást.
Na most valahogy levezetem a jelentős adrenalint (lehet, hogy meggyilkolom a takarítónőt, akinek pont most jutott eszébe végigporszívózni az irodát, na erre pont abbahagyta), aztán, mi más, meló.
Egyébként röhögni fogtok, és én se nagyon hiszek az ilyesmiben, de ma reggel szerintem megéreztem, hogy nem kéne bringára ülni. Legközelebb odafigyelek jobban az ilyen megérzésekre.