Címke: for the record

Városminor a Kodály Zoltán V. Magyar Kórusversenyen: kategóriagyőzelem, aranydiploma, különdíjak!

A Rimini harmadik hely és ezüstérem után a hétvégén a KÓTA által szervezett Kodály Zoltán V. Magyar Kórusverseny résztvevői között a Városminor kamarakórus kiemelkedő eredményt ért el:

  • „Kamarakórusok – vegyeskarok” kategóriában győzelem;
  • 91,4 ponttal aranydiploma;
  • karvezetői különdíj (grat Andi!);
  • és még egy különdíj Andinak (megintcsak: grat Andi!), egy nemzetközi karvezetői szakmai találkozón való részvétel.

Mindezt erős (hovatovább: válogatott) mezőnyben, az átlagtól élesen különböző műsorral:

  • Kodály Zoltán – Weöres Sándor: Norvég leányok (kötelező darab)
  • Monteverdi: Cantate Domino
  • Mendelssohn: Denn er hat seinen Engeln befohlen
  • Eric Whitacre: Cloudburst

(A tipikus műsorról majd egy külön post értekezik.)

A fődíjas versenyre a következő műsorral mentünk:

  • Eric Whitacre: Sleep
  • Daróczi Bárdos Tamás: Járd ki lábam

A fődíjat végül a Magnificat gyermekkar hozta el, megérdemelten — gratulálok nekik innen is.

Az eseményről profi hang- és videofelvétel készült, amit megkapunk, úgyhogy ez egy szép hozzáadott érték. Városminor a Kodály Zoltán V. Magyar Kórusversenyen: kategóriagyőzelem, aranydiploma, különdíjak! részletei…

A híres Triumvirátus, plusz Endrú, filmen.

Facebookon már volt (Szilvinél is, nálam is), de ez akkora kordokumentum, hogy itt is meg kell hogy említsem. Szóval Fliegauf Benedek 2005-ös filmje, a Pörgés, 2:45-től 3:24-ig olyan sztárokkal, mint (perspektivikus sorrendben, elölről hátra) Endrú, Baltsy, Bata, meg a 24 éves lee rasztával (ott a bal felsőben). Nem tudom pontosan belőni, hogy ez hol történhetett: rasztám ha minden igaz 2002 májustól októberig volt (a Frankhegy második napjáig, amikoris Ubi kopaszra nyírta a fejemet), tehát 2002 nyara lehet valahol. De blognak tekinthető életnaplót csak 2003 januárban indítottam (vagy ha volt valami korábban, mint ahogy erre van utalás, akkor az sajnos nincs meg), fotóblogot csak 2004 januártól, a gallery-k közül pedig csak a 2002-es Solipse releváns valamelyest (amiből legalább kiderült, hogy tuti a 2002), úgyhogy az emlékeimben kéne kotorászni 7 év távlatából, de akkor éppen elég sokat partiztunk, úgyhogy ez aztán konkrétan bármi lehet — majd update-elem a postot, ha a sztárkollegákkal visszafejtettük.

Benedek mindenesetre jó sokáig, kb. 3 évig ült az anyagon. Felmerül a kérdés, hogy vajon Zányi Tamás felismert-e, amikor vágta a cucchoz a hangot.

(Az meg, hogy támogatta a Mozgókép Közalapítvány, hát… ne rontsuk el a post nosztalgikus hangulatát.)

Piac, vasárnap reggel.

Nem értem, hogy miért van zárva vasárnap reggel a piac: a nyitvatartásos tábla szerint „vasárnap: régi nyitvatartás szerint”, ezek szerint régen a fény utcai piac zárva volt.

Mindenesetre egy meglepődött-csalódott öreg nénivel sem találkoztam, ami arra utal, hogy nem rendkívüli zárvatartás volt a mai — in fact, az egyetlen ember rajtam kívül egy Layne Staley kinézetű figura volt, aki a viszonylag korai időpont és a viszonylag esős és sötét időjárás ellenére napszemüvegben konstatálta, hogy ma itt neki nem terem káposzta, és elbandulkolt. Aztán én is.

(Utam célja egyébként sajtvásárlás volt, amit aztán 50 méterrel arrébb siker koronázott, teljes lett Jul menüje az első 30 év fölötti napján: 100% Arabicából főzött kávémellé szarvasgombás libamájpástétom, 5 féle sajt, lágytojás, stb.)