Piac, vasárnap reggel.

Nem értem, hogy miért van zárva vasárnap reggel a piac: a nyitvatartásos tábla szerint „vasárnap: régi nyitvatartás szerint”, ezek szerint régen a fény utcai piac zárva volt.

Mindenesetre egy meglepődött-csalódott öreg nénivel sem találkoztam, ami arra utal, hogy nem rendkívüli zárvatartás volt a mai — in fact, az egyetlen ember rajtam kívül egy Layne Staley kinézetű figura volt, aki a viszonylag korai időpont és a viszonylag esős és sötét időjárás ellenére napszemüvegben konstatálta, hogy ma itt neki nem terem káposzta, és elbandulkolt. Aztán én is.

(Utam célja egyébként sajtvásárlás volt, amit aztán 50 méterrel arrébb siker koronázott, teljes lett Jul menüje az első 30 év fölötti napján: 100% Arabicából főzött kávémellé szarvasgombás libamájpástétom, 5 féle sajt, lágytojás, stb.)

Csontvelődonort keresünk!

Jul írja az alábbi sorokat, testvérére vonatkozóan. Ha terjesztenéd, a
http://www.causes.com/causes/379291/about
linket könnyen megoszthatod, terjesztheted, a Facebookon barátaidnak küldheted.

Update: Felkerült az angol szöveg is (ugyanarra a linkre), úgyhogy mostantól nemmagyar friendek is meghívhatók a cause-ba. És szívből köszi minden eddigi terjesztést/commitmentet!

Részletek a „Read more…” után, klikk!
Csontvelődonort keresünk! részletei…

Városminor kamaramókusok a Rimini Nemzetközi Kórusversenyen: kategória harmadik + silver medal.

Jöjjön a matek: a Rimini kórusversenyen a ‘Minor kategória harmadik helyezést ért el, összesítettben 5-ik helyen végeztünk, 28 kórus 31 produkciójából (volt, aki több kategóriában is indult), ami mindenképpen nagyon jó. Pontszám alapján kaptunk egy ezüstérmet (ez nem helyezés-, hanem pontszámfüggő, a konkrét pozícióktól független értékelés), ami akkor nyer értelmet, ha tudjuk, hogy aranyérmet sem most, sem a verseny eddigi történetében senki nem kapott. Ott vagyunk az élbojban, na. (Abban nem vagyok biztos, hogy ez a silver medal mennyire „akkreditált” eredmény, de majd pontosítok.)

Mondhatnám, hogy a kórus fele beteg volt és igaz lenne, de ez nem kifogás: megérdemelt a harmadik hely, és nem lettünk volna másodikok/elsők egészségesen sem. Az első helyezett egy 100+ fős lengyel kórus kamarakivonata — egy eleve válogatott banda válogatott részhalmaza, a második pedig egy 10 éve létező venezuelai csoport, akik már eddig is térdig jártak a díjakban, teljesen megérdemelten, teszem hozzá, mert zseniálisak. Ehhez képest amatőr-, hovatovább hobbikórusként bejönni harmadiknak meglehetősen szép eredmény.

Következő megmozdulásunk a Kodály Zoltán V. Magyar Kórusverseny (ötödik Kodály Zoltán?), onnan is igyekszünk elhozni egy érmet.

Egyelőre csak ennyi, képek is lesznek meg talán egy élménybeszámólóbb jellegű post, ahogy időm engedi.

Update: Felkerültek a fotók.