Címke: for the record

For the record, hogy legyen mit mesélni az unokáimnak. (Heh, prsze nyilván nem ezt fogom.)
A múlt hetem két óra irodában alvással kezdődött, majd ilyen hangulatban telt és fejeződött is be. Nem volt nap, hogy 4 óránál többet aludtam volna, kivéve a vasárnapot, amikor is egy Művészetek Palotája-beli koncert bánta, hogy egyszercsak aludtam délután vagy 3-4 órát, aztán este tovább.
Ez a hét tehát kipihenten kezdődött, hogy tegnap megint lerontsam a statisztikát egy 3 órás hunyással, és bár ma jó korán el fogok aludni (mintegy 5 percen belül, attól tartok), a holnap hajnali koránkelés megint a legkedvesebb álmom közepette fog találni. (Persze vagy nem álmodom, vagy nem emlékszem rá. De sose emlékszem rá.)
A post lényege tehát: 2005 árprilisában keveset aludtam, kedves unokáim.
‘Éjt.

Eljött ez az idő is egyébként, és eljött az önmagam túlterhelésének az a foka, amikor kiléptem az egyik kötelezettségemből. Amikor már nem lelsz örömöt benne, amikor már szaladsz utána folyamatosan, akkor ki (és tovább) kell lépni. Hell, még talán magánjellegű programokra és pl. sportra is lesz időm hamarosan… Persze felmondási idő, meg miazmás, ezt magamtól is belátom.